Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)

IV. FEJEZET AZ ÖTVÖSKÓNYI RENESZÁNSZ VÁRKASTÉLY FELTÁRÁSA (1966-1974) Az ötvöskónyi XV—XVII. századi várkastély a faluba északi irányból vezető út jobb oldalán: a 2 km hoszszúságú és 180 m magas legkiemelkedőbb ponttal rendelkező — az ún. kistanároki mélyút közelében levő — szőlőhegyen található. (12. kép) A XVIII. századtól erősen pusztuló kastély lerombolt, elpusztított falait — az 1960-as évek közepéig — magántulajdonban levő földterületen gyom, bozót és sűrű erdő borította. 1961-ben a terület akkori tulajdonosa

1 által folytatott földmunka során igen jelentős régészeti leletanyag jutott a Rippl-Rónai Múzeum birtokába.

2 Az 1966-os ásatási munkákat megelőző műszaki felmérés kiderítette, hogy a rommaradványt északon 6 m, míg délen 8 m mély sánc veszi körül. Az igen elhanyagolt, nagy szintkülönbséggel rendelkező objektumnak egyedül a befelé szélesedő töréssel ellátott délkeleti falmaradványa adta a kastély feltárására vonatkozó első biztos támpontot. Az 1. kutatóárokban a durva törmelékes, murvaréteg alatt, a déli kastélyfal került elő. A téglafaltól északi irányban közel másfél méter hosszú, néhány centi vastag égett réteg húzódott. Az árok metszetében — az égett részek felett — cölöp és oszlopnyomok elkorhadt maradványai rajzolódtak ki.

3 Ezek feltehetően — egy nagyobb cölöppel együtt — a fal belső oldalánál kiképzett, megerősítésre szol. gáló ledöngölt földréteg tartógerendái voltak. A cölöplyuk északi szélénél két újabb fal nyoma jelentkezett. Mellettük kirakott járószint került elő. Szelvényfalnál ugyancsak egy középkori járószint döngölt nyomait ismerhettük fel.

4 Az északi védőfal kiszedett helye is előkerült. Az északi sáncrész átvágása azt is bizonyította, hogy a kiszedett főfal északi szélétől közel 10 m távolságban megtalálható az egykori várárokban végződő - megerősítést szolgáló — rézsű.

5 A keleti fal külső oldalánál több nagyobbméretű bordázott, szürkés, vöröses színű igen finom mészkőből készült reneszánsz ablak és ajtó keret töredéke került napvilágra. A fal belső oldalánál mindenütt vastag és durva tégláshabarcsos törmelékréteg jelentkezett.

6 Megállapítottuk, hogy az előkerült falhoz csatlakozó 2,5 m széles bejárat, egy boltozatos helyiség (pince) ajtó nyílása volt.

7 A felszínre jutott kemencétől nyugati irányban egy téglafal, illetőleg egy félgömb alakú, boltozatos XVII. századi kemence húzódott. Az 1970-ben folytatott régészeti feltárómunkánk során az 1. sz. terület a vár délkeleti sarkának 17 m X 20 m-es szakasza volt. Ugyanakkor a 2. sz. feltárási egységként a vár északkeleti sarkának — közel az 1. számúval azonos nagyságú — területét jelöltük meg. A 3—4 számozású beosztást a vár északnyugati, illetőleg a délnyugati része kapta.

8 (13. kép) Az ún. 1. sz. terület feltárásának megkezdésekor —adélkeleti fal mellett húzott — kutatószelvény (1/1) segítségével meghatároztuk a középkori szintet. A délkeleti várfal kibontása után az 1. sz. ásatási terület teljes pusztulási rétegét távolítottuk el. A munka során egy külső (1. sz.) pillér alapját találtuk meg. A pillér közelében trapéz alakú téglákat és XVI-XVII. századi leletanyagot gyűjtöttünk össze. Az 1. sz, pillér északkeleti sarkának közelében a 2. sz. négyzetes alaprajzú pillér került elő. Mellette reneszánsz homokkő-ablakkeret, valamint XVI—XVII. századi edények és kályhaszemek töredékei jelentkeztek leletanyagként. A déli fal környékén törmelékes réteg alatt faszenes, hamus, vörösre égett szintet találtunk égy vas ágyúgolyóval együtt. A lőréses várfal és a külső sánc között szintén a faszenes, hamus pusztulási réteget ismertük fel. Innen jutott a felszínre a kis téglalop alakú, piros szemcsés anyagú, zöld. mázas Szent Kristófot ábrázoló csempe két töredéke.

9 Az 1. sz. terület ún. „gyűrűalakú" törmelékes rétegének elbontása közben XVI—XVII. századi leletanyagot határoztunk meg.

10 Az említett terület nyugati szélén az I. sz. 95 X 95 cm nagyságú négyzetalakú pillért, míg tőle északra a három vájattal díszített, szélén gömbölyített idomtéglából készült ún. II. pillér-alapozás maradványát is felmérhettük. A II. pillértől keletre a III. sz. nagyobb, ugyancsak téglából készült pillér vájatos alapja került elő. Az ún. 2. sz. ásatási terület pusztulási rétegének feltárásakor az I. sz. szoba déli és délkeleti falait felmértük. A II. sz. pillértől északra két L-alakú falból álló pincelejárat, valamint a bejárat mögötti ún. II. — boltozási nyomokat mutató — lejárati helyiség került elő nagyszámú XVI. századi zöldmázas, többnyire piramidális díszű kályhacsempe töredékeivel együtt. Fontosnak tartható a pincelejárat nyugati sarokrésze mögött, a téglával kirakott, középkori udvar-szint meghatározása. A törmelékdomb keleti részének kutatása során a — fal külső oldalán - nagyszámú mészkőből faragott, díszes, bordázattal, illetőleg vájattal díszített ablak, ajtókeret töredékeit emeltük ki. A falon belül találtuk, feltárásuk legkiemelkedőbb kőemlékét: a domború faragással díszített akantusz és tölgyfa-leveles, illetőleg rozetta mintás boltozattartó gyámkövet (peduccio): az egykori reneszánsz boltozat fontos bizonyítékát.

11 A nagyszámú kőanyag - nagyobb méretű téglaboltív töredékkel együtt — a palota pusztulásakor befelé, illetőleg kifelé dűlő emeleti helyiségek faragott díszű boltozatához tartozhatott. A keleti fal nyugati részénél került elő az ún. 111. sz. helyiség, amelyben mázatlan szürke szemeskályha állt a XVNXVII. században. A 2. sz. terület szélén - az északi kiszedett falrész külső oldalán - a homokból és agyagból emelt sánc átvágása is megtörtént. A 3. sz. feltárási terület legfontosabb ásatási munkáját az észak-nyugati sarok sáncrendszerének átmetszése adta. A sánc rétegében — a középkori udvarszint magasságában - égett réteg jelentkezett. Világosan megfigyelhettük, hogy az említett pusztulási réteg fölé 70 cm vastag barna agyagréteget, míg legfelül félméter széles, világosabb színű agyagsávot döngöltek a XV-XVI században. A két réteg két különböző időszak sáncépítéséhez köthető. Az említett északnyugati sáncrész külső peremétől déli irányban

1 került elő az 1,7 m magas ívelt téglarondella maradványa. A fél-