Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)
AZ ÖTVÖSKÓNYI BÁTHORI VÁRKASTÉLY 3? A saroktoronyhoz délkeleti irányból bekötő téglaépítmények rendeltetését is tisztáztuk. Az említett szelvény nyugati metszetfala közelében történő mélyítéskor a kékes, hamus agyagból XVI. századi kerámia és állatcsont került elő. A metszetben felül égett réteget, alatta sárgás anyagot, majd szürke szemcsés réteget, illetőleg legmélyebben a sárga érintetlen agyagot találtuk. A közelében levő téglafal északi alapozási árkát is pontosan megfigyelhettük. Világosan látszott, hogy a belső fal későbbi periódusban épült, mivel átvágta a szürkés égett feltöltési réteget. (C 2C 3 ) A keleti rondellafal folytatásához csatlakozó téglafalakhoz nyugat-keleti, illetőleg észak-déli irányban húzódó Lalakú fal is hozzátartozott, A falak között levő téglalap alakú helyiségben — a középkori szinten — vastag égési réteg húzódott. A fentiek alapján biztosnak látszik, hogy egy tüzelő folyosó vagy sütőház helyisége került elő. (B 4B 5 ) 28. ötvöskónyi, 3/1-3/2 nyugati metszete, 1973. 1:50 Az északnyugati rondella környékén folytatott feltárómunkánk (3/IV) igen lényeges részét képezte az északi kastélyfal feltárása. A saroktorony északkeleti sarkánál került elő az említett fal rövidebb (1,2 m) szakasza. Megállapíthattuk, hogy a ferdén haladó északi várfalnak még az alapozását is kiszedték a XVIII. században. (29. kép) A 4. sz. ásatási egység északi részének kutatásakor (4/I. szelvény) a területet borító 1 m vastag törmelékben főképpen XVH-XVIII. századi kerámia, illetőleg állatcsont jutott a felszínre. Az ún. 2. sz. fixponttól déli irányban XX. század eleji gyakorló; lövészgödör maradványát tártuk fel. A szelvény északnyugati felénél közel fél méter széles, 35 cm magas, hevenyészettnek tűnő, ferde téglafal került elő. (E 2-E 3 ) A téglafal déli végével szemben keletre nagyméretű faragott kő jutott a felszínre. 34 A kőtől északra élére állított, ledőlt téglafal maradvány került napvilágra. A téglák alatt égett réteg nyomait találtuk. Meghatároztuk a déli kapubejárat kiszedett falának maradványait (4/1). A kapubejárathoz csatlakozó déli várfalat, illetőleg a délnyugati rondellát — úgy tűnik — alapjaiban teljesen megsemmisítették. Egy összeroskadt kemence patics, illetőleg téglafalát is feltártuk a 4/II. sz. szelvényben. A szelvény északi részénél a sáncfal közelében egy XVI. századi szemeskályha külső keleti falalapja került a felszínre. Az erősen égett és törmelékes rétegben több ép és törött, alul tálalakú, míg felső részében négyzetes kályhaszemet találtunk. A réteg alapján megállapíthattuk, hogy a nagyszámú kályhaszemek, korommal, paticcsal elegyesen a pusztuláskor nyugati irányban dőltek le. (F 3 —F 2 ; F 5 —F 6 ) Az említett keleti, valamint a 66 cm széles nyugati kályhaalap falai között nagyobbszámú háromszög alakú oromcsempe, díszes, fonatos szélű, keskeny félhengeres sarokcsempe, több tálalakú és négyzetes tetejű, valamint ugyancsak az oromrészhez tartozó bordás, virág és szamárhát-ivinditással díszített, pirosra festett, gótizáló kályhaszem töredékei jutottak a felszínre. A szemeskályha leletek 3/ц Нв /eti metszete 29. ötvöskónyi, 3/4 keleti metszete, 3/4 déli metszete, 3/2 déli metszete, 3/3 nyugati metszete, 1973. 1:50
