Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)
20 MAGYAR KÁLMÁN A SOMOGY MEGYEI BÁTHORI BIRTOKKÖZPONTOK RÉGÉSZETI KUTATÁSAIRÓL A somogyi Báthori uradalmi központok történeti és régészeti forrásainak összegyűjtése a közelmúltban kezdődött. Már az előzetes felmérő kutatás és anyaggyűjtés is több igen jelentős uradalmi székhely feltárási lehetőségét mutatta. Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy a legjelentősebb Báthori központ Babócsa volt. Jelentőségében - a hozzá tartozó dél-somogyi uradalommal — szinte a család ecsedi központjához ímérhető (10. kép). A X-XIV. század között Ba bocsát a Ti bold nemzetség fontos Dráva menti központjaként említik. A korai birtokszervezet képe is rekonstruálható. A nemzetség Szent Miklós tiszteletére szentelt kegyúri monostorához a XIII. században már 27 dél-somogyi falu tartozott. A XIV. század végén ez az uradalom — a Tibold nembeli Babócsai család kihalása után — a Marczaliak birtokába kerü!t. 51 A XV. század elején már mezővárosként szereplő helységben csupán kisebb várkastély állhatott. Castrum Babo/cha-ként az 1450-es évektől említik. 52 Ekkor már a Marczaliak által épített jelentősebb váráról is tudunk. A főispáni székhelyként szereplő közigazgatási központot 53 — nyírbátori és ecsedi építkezéseik idején — „már fényűző rezidenciaként" vehették át a Báthoriak. 1496-ban itt látták vendégül II. Ulászló királyt. Ettől az időtől kezdve Babócsa várának története a Báthoriak somogyi birtoktörtén étével szorosan egybekapcsolódik. 54 A XVI. század első felétől pedig a többi somogyi uradalmuk is a babócsai központ irányításához tartozik. Főúri tulajdonosai a várat átépítik és olasz bástyákkal erősítik meg. A XVI. századi jelentőségére utal Ghimesi Forgách Ferenc váradi püspök évkönyvében lévő leírás: Babócsa vára ezer lépésnyire fekszik a Drávától, terjedelmes mocsár közepén, amelyet a Kapós egyik mellékága (Rinya) alkot. Kevés gázlón lehet hozzáférni, azok is keskenyek. A Marczali család építette nagy fénnyel és kényelemmel. Az ellenséges lövegek ellen falait kettős fafallal vették körül, melyek közét földdel töltötték ki. 55 A török kiűzése idején leégett vár a pusztulási állapotában maradt ránk. Az eddig szórványosan előkerült régészeti leletek is ezt bizonyítják. A Rinya jobbpartján lévő Szőlődombon az 1927 és 30->as évek között „sok arany edényt" találtak. Ugyanabban az időben a közelében álló Nárcisz dombon a „középkori ágyú lőállások is látszottak." A Szőlődomb északnyugati végében az egykori temető maradványai is a felszínre jutottak. A balparton lévő várdombról — az omladékok közül — több alabárdot, buzogányt és handzsárt vittek el a „kincskeresők". 56 Az előkerült leletanyag közül csupán néhány kályhaszem jutott a múzeum gyűjteményébe. 57 Az egykori vár területe az „öntevékeny kutatók gyűjtőterülete" lett. 1960-ban az ált. iskola épületétől északra eső Várdomb nyugati oldalában egy 1556-os feliratú, nagyméretű bronz ágyúcsövet találtak 58 (11. kép). Az ekkor ásott „kincsesaknában" egy nagyobb várfal maradvány több részletét is megfigyelték. A Kőolajipari Vállalat által végzett földmunkák során a palánkban lévő egyik ház kályháskemencéjének maradványait, valamint több vaseszközt - köztük baltát - találtak. A Várdomb délkeleti sarkánál az 1664-es ábrázoláson szereplő délkeleti palánk leégett tégla és patics maradványai jutottak a felszínre. 1963-ban került a RipplRónai Múzeumba egy ezüstlemezzel díszített ívelt szablyamarkolatos és feliratos pengéjű szablya. 59 Helyszínelésünk során 1970-ben megállapítottuk, hogy a római katolikus templom és az általános iskola közelében lévő várhely — a fákkal és bokrokkal benőtt dombon - erősen pusztuló állapotba került. A négy sarkon lévő olasz bástyákba újabb „kincskereső" árkokat fúrtak. A Kőolajipari Vállalat lakóházai, illetőleg a templom melletti lakások, a vár külső sáncainak tetejére épültek. A romvár belsejében két kibontott téglafal maradvány állandó pusztítását észleltük. 60 1970-es évektől a délnyugati sáncban, valamint a közelében lévő Szabadság téren patkót, vaspántot, XVI. századi edénymaradványokat, illetőleg XIV. századi övcsat merevítőt és több XVI-XVII. századi pipatöredéket találtak. 61 1972-ben a Várdomb utca 20. sz. ház kertjében végzett földmunkák egy középkori templomkörüli temető maradványait hozták a felszínre. 62 A legutóbbi időkben folytatott régészeti terepbejárás a középkori mezőváros több településhelyének régészeti nyomát rögzítette. 63 A gazdagon jelentkező és pusztuló tárgyi anyag a fontos objektum mielőbbi feltárását sürgeti. Hiszen az alapos régészeti munka a XIV—XV. századi Marczali, illetőleg a XV-XVI. századi legfontosabb somogyi Báthori uradalmi központ forrásainak alapvető értékelésére adna lehetőséget. A másik alapvető jelentőségű és Babócsához legközelebb eső Báthori birtokközpont Segesd volt. A királyi uradalmi, vagy királynéi ispánsági székhely a XV. század elejétől a Marczaliak segesdi uradalmi székhelyeként szerepelt. 64 Az egykori fényűző királynői palotáról, a főesperesi székhely Szent Mihály templomáról, illetőleg a Szűz Mária tiszteletére szentelt XIII. századi ferences kolostorról tudósítanak a források. 65 A ferencesek
