Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély (Somogyi Múzeum 18., 1974)

16 MAGYAR KÁLMÁN ki falótól 3,2 m távolságban egy reneszánsz ablakkeret töredékéit is megtaláltuk.

26 Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy ez az erősen törmelékes feltöltés egy méter mélységig folytatódik, s utána már a bolygatatlannak minősíthető homokréteg jelentkezett.

27 A szülőotthon falával párhuzamosan húzott 2. kutatóárak déli sarkában hevenyészetten rakott téglafalat találtunk. A félig kiszedett téglafalcsonk környékén csupán XVI.I1—

XX. századi leletanyag került elő. Ugyanakkor megfigyelhettük 80—100 cm átmérőjű boltozott, alul döngölt, égetett alappal ellátott kemencét is, amely mellett igen gazdag XVI—XVIII. századi leletanyag került elő, Ugyanitt találtunk több XVII—XVIH, századi mázas lábas-fazék töredéket, valamint néhány mázatlan, mérművekkel díszített csempedarabot is, A leletnyagban számos zöldmázas tálalakú, XV—XVI. századi kályhadarab is a felszínre jutott. Az ívesen hajló kemence mellett hét főtípushoz sorolható kályhacsempe anyagát találtuk.

28 Közöttük a mázatlan, vonallal lezárt, félkörből induló, párhuzamos vonalmintás és keresztmotívumos díszítésű kályha típusok adták a leggyakoribb formát. Ehhez a XV. századi típushoz sorolható egy háromszögben végződő csempe töredéke is. Igen jelentős egy XV. századi zöldmázas, koronás oroszlánt ábrázoló, oálcatagos vonalakkal tagolt keretű töredék. Zöldmázas, vastag, pirosra égetett anyagból készült, pajzsfogó angyalt (?), vitézt ábrázoló kályhacsempe töredéke került elő. Lényeges a zöldmázas, pálcatagos, keresztdíszítéssel és szilvamintával díszített kisebb kályhacsemperész darabja is. A 2. kutatóárokban megtaláltuk az 1. sz. kemence mellett lévő kis szobát és a 2. helyiséget (emésztő). A 2. kis helyiség nyugati falán kívül nagy mennyiségű középkori kályhacsempét találtunk. Ezek az égetett föld, kőtörmelék és mészdarabok között mintegy 2x2 m-es körzetben és 20-50 cm mélységben

29 jutottak a felszínre, A nagyszámú csempe között három különböző kályhacsoportra utaló darabot figyelhettünk meg: 1. Lovagkályha típusait, 2. Próféta ábrázolásos kályha darabjait (a félkörös, áttört díszítésű kályhacsempék alcsoportjával), 3, Az ún. címeres darabokat. A felsorolt három típus-csoporton belül további alcsoportok, illetőleg az egyes típus kályhavariánsai is meghatározhatók voltak. A kályhacsempeanyag vizsgálata során öt ún. nyírbátori lovagalakos csoportot különítettünk el.

30 A főképpen az ábrázolások motívuma alapján vizsgált lovagalakos kályha oromdísze a Magyarországon egyetlen — csupán Nyírbátorban szereplő — oroszlános ábrázolást muta'íja (4. ;

kép). Ugyancsak fontos műhely és időrend meghatározó szerepe van a nyírbátori lovagalakos kör 4, csoportjához tartozó oroszlánmotívumos, Karinthia címerképét jelölő csempének (9. Icép). Ez a címeriképes csempe a lovagalakos kályha 4. nyírbátori csoportjának készítését Karinthia elfoglalása utáni időre (1483 körül) valószínűsíti. Hasonló korú az oroszlán és ékábrázolásos töredék, amely szintén egy elfoglalt tartományi?) címere lehetett. A főképpen alakos: szenteket, prófétát és királyt ábrázoló csempék alcsoportjában a Szent Péter motívumos keretcsempék a budai lovagalakos kályha Szent Péter keretalakjával mutatnak teljes egyezést. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a — tölgyfát ölelő oroszlános csempetöredék mellett — a nyírbátori lovagalakos műhely mestere több budai motívumot teljes egészében felhasznált. Ugyanakkor a Báthoriak 4. Nyírbátor, várkastély, 1969. Oroszlán ábrázolásos kályhaoromdísz töredéke, XV. szd. második fele. legfontosabb hagyományának a sárkányölő Szent György és a sárkány alakjában történő megjelenítése már a budaiaktól eltérő - a megrendelői igényt tartalmazó — megoldást takarja. A kályhacsempék vizsgálata azt mutatja, hogy végsősoron a budai formakincset helyenként felhasználó — főként a Báthoriak igényét követő - nyírbátori kályhásműhely mintegy 4—5 kályhát hozott létre.

31 A 2. helyiségtől északra a II. blokkban újabbkori beásásokkal többszörösen megbolygatott rétegek kerültek elő XIX-XX. századi leletanyaggal. A kertben észak-déli irányba húzott 1. kutatóárok végében egy újabbkori istálló téglafalát tártuk fel. Végsősoron megállapíthattuk, hogy a várkastély középkori fala a szülőotthon épülete alatt futhat tovább. Az eddig előkerült falmaradványok csupán a későbbi XVIII—XÍX. századi - részleteket sejtetnek. A 2. kutatóárokban jelentkező középkori fal környékén felszínre került gótikus és reneszánsz kályhacsempék az első: a középkori anyagot elplanírozó feltöltés során kerülhettek feltárási helyükre. S ekkor a XVII-XVIII. századi falalapozás töltésének használták - a törmelékkel együtt — a díszes, elbontott kályhacsempéket. A magtár (a kastélyépület) délkeleti sarkánál nyitott blokkal, az esetleges déli irányba futó középkori falindulásokat kívántuk megfigyelni. A szelvény nyugati sarkában - a felszínhez közel — márványhoz hasonló anyagú — oszloptöredéket találtunk. Több baluszter töredékes darabja mellett nagyszámú faragott kőtöredék és párkánydarab is előkerült.

32 Megfigyeltük, hogy a magtár déli falából egy nagyobb, széles középkori téglafal indul délfelé. Az 1970-es ásatás során folytattuk a magtár déli részének feltárását. A 8. kutatóárokban erősen törmelékes, bon-