Draveczky Balázs: Somogy megye régészeti képeskönyve (Somogyi Múzeum 17., 1970)

ványokat nagy halmok (tumulusok) alá temették és a túlvilági útra mellékletül élelemtartó edényeket is helyeztek (Nagyberki—Szálacska, Lengyeltóti—Nagytatárvár, Karád—

Gatter, stb.) Megyénk területén ez a legmagasabb színvonalú, szabadkézzel formált edény-készítés ideje. (Bordás, simított, grafitos, stb. edények.) A diszítő motívumok között gyakori az állatalakos és az állatfejes díszű. (Somogyszentimre—Vízmosás, Balatonboglár—Várhegy, stb.) Az i. e. 6—5. század közötti időből mindössze néhány darab leletet ismerünk erről a területről. Ezt a kevés anyagot is nehezen választhatjuk szét a korai vaskori anyagtól. (Kaposvár, Böhönye, G öllé, stb.) Az i. e. 3. században a Duna forrásvidékéről, a Rhone és a Szajna középső folyásáról, a Jura hegység tájáról terjeszkedő indoeurópai nyelvű kelták vándorlása elérte megyénket. Hamarosan az egész dombos-völgyes vidéket uralmuk alá hajtották. Ezen a területen is kialakultak a kézműves centrumok ((Szálacska, Lengyeltóti—Nagy tatárvár) és körülöttük a jelentős kelta telepek. Zömükben a bronz, majd a korai vaskorban használt és a hódítók által elfoglalt, »korszerűsített« földvárak voltak ezek. A keltákról számos görög és római forrás-emlékünk maradt meg (Herodotos, Livius, Caeser, stb.) Műveikből, valamint a szobrokról és domborművekről ismerjük a kelták öltözetét. A nagytermetű, erős, harcias férfiak először hordanak a történelem során lábhoz simuló hosszú nadrágot. Felső testüket köpeny fedi, alatta ing van és a derekukon csattal záródó öv. A kelta nők kecsesek, barbár pompakedvelők, felékszerezettek. Mind a férfiak, mind pedig a nők a köpenyüket ruhakapcsoló tűvel (fibula) fogták össze. Könnyű ekével művelték a földet. Búzát, rozsot termeltek és szőlőt műveltek. Kedvelték a marha-, a sertés- és juh-húst. A földet a nemzetségek bírták. Halottaikat a korábbi időben csontvázasán, a későbbiben égetve temették. A gazdasági fejlődés jelentős mértékben hatott a kelták társadalmára. Elsősorban a temetők anyagából rekonstruálhatjuk a vagyoni differenciálódást. A kelta szabadok jelképe a nyakperec (torques) volt. Ez a gazdasági szerkezet előfutára a rabszolgatartó társadalmi rendnek. (»Patriarchális rabszolgaság«.) A kelta civilizáció elsőként honosította meg a korongolásos edénykészítő technikát egész Európában. Nekik köszönhető a vas elterjesztése és általános használata is. A vallási életben, a kisplasztikában (érmek) és a szobrászatban is új elemek 9