Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

foló — munkára serkent s az összehasonlítást elvégzi, e tanulmány legszebb jutalma lesz: nemcsak Martyn művészetének lényegéhez, hanem korunk művészetének tartalmaihoz is talán közelebb kerülünk. írói arcképek Martyn Ferenc sosem volt csak festőművész. Mindig vallotta és vállalta a »múzsák testvériségét«. Vannak zenei élményei, szereti a színházat. Kapcsolatát az irodalommal nemcsak könyvillusztrációi bizonyítják, hanem az írókhoz fűződő személyes vonzalma is. A művészeteknek ezt a kollektív élményét Rippl-Rónai házából hozta magával. Köztudott, hogy Rippl-Rónait milyen bensőséges szálak kötötték a kortárs magyar irodalomhoz, a Nyugat mozgalmához. Barátja volt Móricz Zsigmond. Festmény-sorozatban örökítette meg az író-kortársak, Babits, Schöpflin Aladár, Szabó Lőrinc arcát. A Róma-hegyi házban vendégül látta Ady Endrét. Megrajzolta Móricz Zsigmond Pillangó с regényének címlapját. A kaposvári házban nemcsak festészeti téma volt a zongora, Lazarine ujjai alatt a hangok is gyakran felcsendültek. Martyn Ferencet egész életében elkísérték a könyvek és az írók. Sosem volt közömbös az irodalom dolgai iránt. Ismerte és közel érezte magához Babits Mihályt. Fiatalkori olvasmányélményei mély nyomokat hagytak benne. Levelei, cikkei, kiállítás-megnyitói apró írói remeklések. Amikor párizsi tartózkodása után hazatér és letelepszik Pécsett, azonnal kapcsolatba kerül a városban élő írókkal. A tíz évvel korábban alakult Janus Pannonius Társaság éppen ekkor, 1941-ben indítja útjára folyóiratát, a Sorsunkat. Várkonyi Nándor nemcsak munkatársul hívja meg a Párizsból hazatért festőt, hanem a szerkesztés munkájába is bevonja, ő lesz a lap művészeti szerkesztője. A Sorsunkban képzőművészeti tanulmányt ír, kritikát közöl kiállításokról, Egry, Gadányi Jenő képeit publikálja. Személyes barátság fűzi a lap munkatársaihoz, a Pécsett élő írókhoz. Először olajban festi meg néhányuk — Várkonyi Nándor, Weöres Sándor — arcképét, majd amikor a lap tanulmánysorozatot közöl munkatársairól, jól klisirozható tollrajzokat készít a folyóirat számára Weöres Sándorról, Csorba Győzőről és Bárdosi Németh Jánosról (1947'—.1048). Milyenek ezek a rajzok? Kemény, éles, kardvágásszerű vonalak rácsozatából épülnek, a tollvonások helyenként szinte fekete foltokká sűrűsödnek, de a kép mindig megőrzi grafikai jellegét. Kivitelezésük a néhány évvel korábban ké58