Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

Don Quijote nem nevetséges figura, inkább szánandó. Két világ találkozik benne. A teremtő képzelet és a szertefoszló álomvilág, az eszmények szolgálata és a ködevő 'mohóság. Hiányzik belőle a helyzetfelismerő képesség. Nemes ügyért száll síkra, de elavult eszközökkel harcol. Szolgájában, Sancho Panzában is ellentétes erők küzdenek: erény és gyarlóság, hűség és kicsinyesség, barátság és hiszékenység. Martyn Don Quijotéja jelkép: az élet teljességének, belső dialektikájának szimbóluma. A festő tollal és ecsettel ostromolta meg Cervantes művét. Lassan, nagy kerülőkkel, hosszadalmas 'munkával, odaadó figyelemmel dolgozott. Az megadta magát a fegyvernek. Martyn nemcsak megértette Cervantesi, de művészi módon tolmácsolta is a mű korszerű értelmezését a ma emberének. Flaubert: Bovaryné A francia próza legnagyobb mestere. .. A XIX. századi regény csúcsa. . . A felsőfokú jelzőkből nem fogy ki az irodalomtörténet, ha [Flaubert-rŐl és a Bovaryné-ról van szó. Aligha véletlen, hogy Martyn Ferenc asztalán oly közel került egymáshoz a két könyv: a Don Quijote és a Bovaryné. Bovarynéban van valami, ami Don Quijotéval rokonítja. Éppúgy ^megfertőzte a század betegsége«, korának szelleme, a romantikus irodalom, mint a lovagregényeket olvasó spanyol lovagot. Madame Bovary hasonló lelki tragédián megy keresztül, mint Don Quijote. Belső nyugtalanság fűti, ki akar szakadni környezetéből, kalandokba és megoldhatatlan kérdések gubancába keveredik, végül vereséget szenved. De legalább ilyen mértékben különbözik is egymástól a két mű. Korok és műfajok választják el őket egymástól. Cervantes hőse kiváltságos, rendkívüli alak, Flaubert hősei átlagemberek. Cervantes — bár a regényműfaj megteremtőjének szokták emlegetni, valójában eposzt írt; Flaubert — bár a imodern epikus ábrázolás egyik alapvonását, az impassibilité elvét tőle eredeztetik — valójában a XIX. századi realista regény tökéletes modelljét alkotta meg Don Quijote története egyszeri és megismételhetetlen, Madame Bovary »tragédiájával« tucatjával sétálnak nők az utcán. Martyn rajzsorozata — a regény 1963-as kiadásában harminckilenc lap jelent meg belőle — a különbözőségekre veti a hangsúlyt. Talán ez Martyn leginkább hagyományosnak mondható illusztrációja. Ezzel azonban jellemezni és nem értékelni kívántuk a munkát. Ugyanaz a mesterségbeli tökéletesség, szigorú műgond figyelhető 36