Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

a.helyeit ragadja meg, amelyek tájat, vagy természetet írnak le; Martyn mindig alakot rajzol. Bemutatja a padlásszobában élő családot, a vén tolvajt, aki megtalálja a kocsma küszöbén a csecsemőt, az úrfival szakító szolgát, a kezében tollat tartó, gondolkodó Szilvesztert, a börtönben raboskodó költőt, látjuk a porkoláb társaságában, majd amikor rálő a királyra, s végül, amikor lefejezik. De nem jelenetet örökít meg a festő, színpadszerű megoldásban, szószerinti hűséggel, hanem kompozíciós egységre törekszik, képet alkot. Ezt látjuk rögtön a legelső lapon, amikor — némileg a szövegtől is eltérve —• örökíti meg a négytagú családot. Martyn tolla nem a betűkhöz tapad. A rajzok tökéletes szerkezeti egysége mellett elsősorban a mű hangulatát, egy-egy jelenet érzelmi tartalmát adja vissza. Ehhez elég számára egy testtartás (mint az úrfival történő szakítás bemutatásakor), ehhez nem kell több, mint egy mozdulat (pl. Szilveszter keresztbetett keze a börtönben), vagy egy furcsa alakú sapka a bakó fején. A háttér jelzésszerű felvillantásának is az a szerepe, hogy felidézzen egy mással össze nem téveszthető hangulatot (mint azon a képen, ahol Szilveszter rálő a királyra). A művész tapintata figyelhető meg annál a jelenetnél, mely Szilveszter kivégzését mutatja be: nem a befejezett tényt, a halál utáni borzalmas képet ragadja meg, hanem a lefejezés előtti pillanatot, amikor a hóhér a bárdot — mielőtt fölemelné és lesújtana vele — megpihenteti a tuskón. Milyennek láttatja hősét Martyn? »Szent« és »nagy« ember, aki a szolgaságban is szabad volt. Sorsa szenvedés, de ez nem veri le, hanem megnöveli alakját. Nagyszerű képi megfogalmazása ennek az a jelenet, amikor Szilvesztert a kövér porkolábbal állítja szembe a festő. Képzelete röpíti, »őrült és félisten«, mártír, próféta és forradalmár. Romantikus hős, de nem valószerűtlensége, hanem rendkívüli méretei, ritka erényei miatt. »Magas lélek« lakik benne. Tekintete lángoló, gyújtani tud. Ez süt szeméből azon a lapon, amelyen íróasztal előtt látjuk, föltámasztott állal, tollal a kezében. A rabszolgaság ellen — a »szent szabadságért« — küzd, megalkuvás nélkül. Elve, hogy mindenki egyenjogúnak született. Hite a haláltól is megszabadítja: az utókor meg fog emlékezni róla. Az apostol rajzai egy hőssé növelt fiatalembert, a forradalmár Szilvesztert, valamint az erény és a bűn, a szabadság és a zsarnokság küzdelmét jelenítik meg erős érzelmi izzású, felfokozott indulatú vonásokkal. Martyn az alak arányainak megnyújtásával nemcsak egyszerűen alkalmazkodik a könyv méreteihez — a rajzok hosszúkás, álló téglalapot töltenek ki —, hanem ezzel is hangsúlyozza hősének rendkívüliségét, jellemének nagyszerűségét. Sorsának drámaiságát, komor világát az esőszerűen rácsozott vonalakZl