Tüskés Tibor: A szó és a vonal • Martyn Ferenc irodalmi kisérőrajzai (Somgyi Múzeum 16., 1970)

Tévedés volna azonban Martyn Ferencben csak grafikust és illusztrátort látni. S hogy a magyar művészeti kritika emellett néha még ma ils a »magányos és elszigetelt« jelzővel illeti, abban is egyoldalúság van. Martyn Ferenc törekvéseivel nincs egyedül sem az európai művészetben, sem a maga művészi világában. Napjainkban minden korábbinál tevékenyebb és termékenyebb alkotó korszakát éli. Fest, rajzol, szobrot formál, eljár a Pécsi Porcelángyárba, ahol a kerámiaművészet új útjait kutatja — az önkifejezés egyre tágabb lehetőségeit keresi. Egykori és mai harcostársairól sem feledkezik meg: Rabinovszky Máriusz, a hajdani barát alakját szép írásban idézi meg, kiállításokat nyit, katalógus-előszót ír, s ezekben a szokványos tisztelgés helyett egy-egy fontos gondolatra, művészi értékre figyelmeztet. 1969 nyarán az egyik pécsi belvárosi bérház második emeleti lakásában ünneplő társaság gyűlt egybe. A szűk utcába ritkán süt be a nap. A kis lakás két ember otthona, s a falak közt a festő műterme is elfér. A társaság a hetvenesztendős Martyn Ferencet köszöntötte. Eljöttek a festő barátai. .. A jubileum alkalmából a város vezetői magas állami kitüntetést helyeztek a művész asztalára. .. A Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat emlékezések és tanulmányok sorával ünnepelte a mestert. Művei a közelmúltban elismerő visszhangot kiváltó kiállításokon kerültek a közönség elé. Pécs és Baranya képzőművészeinek kiállításán a Nemzeti Galériában központi helyen szerepeltek vásznai. A klasszikus irodalmi alkotások mellé készült kísérőrajzait a Petőfi Irodalmi Múzeum mutatta be. Olajfestményeiből Pécsett nyílt önálló kiállítás. Képei ott vannak a baranyai és a somogyi művészek tárlatain. Sűrűn kap meghívást külföldi kiállításokra. Martynt az élet külső keretei, sikerei vagy kudarcai sosem érdekelték túlságosan. Hitt teljesítményének értékében akkor is, amikor falak épültek körülötte; munkaeszközét, az ecsetet és a tollat fogta kézbe, amikor a fasizmus embertelenségét rajzsorozatban leplezte le; s megalkuvás nélkül, hajlíthatatlan következetességgel dolgozik ma is, a siker napjaiban. A kritika nem tudván besorolni művészetét egyetlen iskolába, vagy irányzatba, a »magyar festészet magányos alakja« jelzőt szokta nevéhez illeszteni. Művészetét azonban nem a magány, hanem az eredetiség, életét nem a bezárkózás, hanem a jellem szilárdsága és következetessége szabja meg. Képei nem tűrnek címkét: művészete nem szakad el a természettől, de nem is utánozza azt; nála a látvány az elvonatkoztatás magas fokán jelenik meg, de anélkül, hogy a véletlennek, az esetlegesnek résnyi helyet hagyna. 16