László Gyula: Medgyessy Ferenc grafikái (Somogyi Múzeum 15., 1969)

gyatékot az özvegy — nagyon helyesen — témakörök szerint rendezte, mert másfajta rendet — egyelőre — lehetetlen volt megvalósítani. Ebben a kis füzetben azzal szeretnék hozzájárulni ehhez a munkához, hogy közlöm Medgyessy Ferenc monogramjainak alakulását úgy, ahogy Ö 1955. szeptember 2-án nekem elmagyarázta s úgy, ahogyan én a műveken {rajzokon, domborműveken, szobrokon, néha leveleken) ellenőriztem. Korai és még párizsi útja után egy-két évvel is, nagyjából tehát az 1910-es évekig az »M« szárához hozzáfűzött »F« ligatúra volt névjezése. Innen kezdődött s nagyjából a 20-as évek elejéig tartott a hegyes szárú »M« közepébe illesztett tüske nélküli »F«, majd attól kezdve előbb a két domb közé iktatott ágas »F«, majd pedig az egyetlen körívbe ékelt »¥« jel volt jelzése. Medgyessy Ferenc, aki szerette a kajánságot, lerajzolt ugyan nekem egy másik "monogramot is, amely megelőzte volna a két dombost és amelyen az »M« íveit két női emlő rajza jelezné köztük az »F« jelével, de sem rajzai, sem szobrai között nem találtam ilyen monogramot. Beszéd közben sugallta, hogy a kétíves formának is effajta pajzán értelme lenne. Ez az időrend csak hozzávetőleges, mert az egyes formák közti határok egymásbamosódnak, mégis nagyjából eligazíthat a monogramos rajzok keltezésekor. Medgyessy Ferenc monogramjai 22