László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

földi gyarlóság hordozójának pedig megbocsát, hogy ilyen istenes dolgokban is benne találhat, halottit tudja és bölcsen (tudja — Vénusz, Ámor és Bacchus istenekkel való — fölötte elítélendő — de földi porhüvelyemnek jól eső barátkozásaiímat.« Elelkf y Jenő : »Olykor kifejezte ebbéli Óhajait, hogy ilyesféle festői feladatokkal foglalkozik, ám iá IfeJeség — ha. jelen volt — rögtön élénken 'tiltakozott. Mégisem ez a körülmény (máirmint Böske tiltakozása) téríthette el szándékától. . . meggyőződésem, hogy az akt, mint festői téma kívül esett mindattól, ami festői fantáziáját állandóan foglalkoztatta. Vagy talán тает fért össze a magyar lelkiség-gel? (Bábomylban a falun kívül fehér legelőn öreg gémeskút díszítette a különben kietlen, száradt fűvel, gazzal, tehénlepényekkel borított lapályt. Egy hántolt, vastag farönkből kivájt, slimára kopott itató vályú volt még a kút mellett. Gyula gyönyörködve tapintotta végiig szemmel a vályú sima formáit, hajlatait s így szólt »sokkal szebb akárhány női aktnál«. Chován Loránd : »Egyszer az osztály előtt mondta, hogy a felesége megtiltotta neki, hogy aktot fessen. — Ifj. Halasy (Miklós orvosnál Jászberényben négy szénrajz aktja van! Ezek római korszakából való tanulmányok. Elekfy Jenő: »Semmiiesetre sem magyarázható azzíal, mintha Gyula a szépneim iráint közömbös lett volna. Kedvesein tudott kurizálni, sőt, sokszor szellemesen olyan bérelték Iközött, amilyent egy régi gavallér a századvégről a piedesztálra helyezett nővel szemben megengedhet [magának.« »A niilói Vénusz Rudnay Gyula számára egy germán trampli volt, a magyar nép szemérmessége a művészetben is ímegmutatkozük. Neim ágén festenek aktot.« Miíklóssy Gábor elmomdta egy (korrektúráját az aktról: Sokan belebuktak abba, amit Rudnay mutatott. Tizlianria hivatkozott és felcsapott a vászonra egy fehér foltot: ez az alkt. Nagy vastag festékimasszia volt ez, hogy ezt »tmegszelidítse« és valőrökben 'behangolja, a fény-árnyékot megmintázza, vett egy másaik, ritkább szőrű ecsetet, megdörzsölte félszáraz színben — nem hígban és azzal, amit a ritka ecset a félszáraz színiből felszedett, azzal húzott be »felső kontraként« a fénybe. Ezt nem tudták utánozni, gyakran takony lett belőle, ha más próbálta. Rudnay úgy tudta behúzni ezt, hogy össze is olvadt a fehérrel, meg .rajta is volt. — Az akt kérdésben —• azt hiszem •— Rudnay Erzsébet emlékezése segít a megoldáshoz. Ellmoindta ő is, hogy ^milyen szemérmes volt édesapja, még a strandra is hófehér ruhában, könnyű fehér kalappal és sétapálcával ment, kezén pedig fehér cérnakesztyű, szembesütve ült a fürdőruhás nők között. Nos, aktot is azért nem festett, mert szégyellte völraa leányai előtt. A család szemérmes élete volt mindene. 67