László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Szombathy Viktornak imanidta Rudnay Gyula, hogy » a színek zenéje ez kérem, hiszen a színeknek zenéjük vatn. Azt kottázom le csupán. Ment én ecsettel muzsikálok, amikor festek. Néha. halkan, bánatosan, máskor meg kontrasztként dobok bele valami vidám akkordot, élénk színt. . . lágy akkordok, homályos szolba, tompa fény . ..« Vén Emilnek mondta a színvezetésről : »A színt nem szabad magária hagyni, hanem a vászon más részein is visszhangozzék, végig kell tehát vezetni s valahol robbannia kéül.« »Minden színt vésgig vezetett, jól látszik ez a fehéreinél, nem egyenlő értékűek, hanem csak egy Villan tüszitán, a ítöfoibi hátrább szorul. Egyensúlyokat rakott fel színekből, néha figyelmeztetett rá, hogy pl. az indiai vörös alá előbb fehéret kell festeni. ..« (lásd: a lazur címszónál). »Ö sohasem ágyazott aszfaltba mint Munkácsy és Paál, mert tudta, hogy feketedik, csak vékonyan latzurozctt vele. Rudnay azért nem «zenette az impresszionistákat, mert a természetnek csak egyik nézetét adják, s nem magukból merítik a színvilágot, hanem azt festik, amit latnaik, ami kívülről hat rájuk.-« »Meg kell találnom a saját színvilágomat.« Münchenben olyan szegény volt, hogy mem tudott festéket venni, hanem megvárta, amíg a gazdag fiúik eldobálják a tubusokat, amiben még volt festék s ezt gyűjtötte össze. Ezzel festett, de bámulták is, csodálatosam tudott festeni. Colin kéket és más. ilyen drága színeket később sem használt! Modigliani is földfestékkel, okkerfestékkel festett, nem volt pénze masina. »Ha a fény és árnyék tábornok, akkor a szín csak őrmester. Még faktúrában is meg kell különböztetni őket.« (Baslilides Sándor) Kántor Andor mondja el, hogy a »a Mesitar azt tanította, hogy a fény (ez mindig hideg) és az árnyék (ez általában melegebb) megöli a színt. A kettő találkozásánál erősödik, fokozódik a szín ereje . . . a forma fordulásánál (pl. homlok, orr) észlelhető ez a jelenség. A képen a felhasznált színt vezetni kell... ha pl. egy vörös szín megjelenik valahol a képen azt végig kell vezetni és a formában szerzett tapasztalat felhasználásával hol erősebben, intenzívebben kell hangsúlyozni, hol pedig hidegebb vagy melegebb hangján (megszólaltatni. Ezzel együtt a felcsendülő meleg színek hideggel (kökkel) való ellensúlyozásának »megkontrázásának-« szükségességéit bizonyította.« Litfcey György: »Adja csak ide az ecsetet, — Egy kicsit keresgélt a kazettában a festékek között: párizsi kéket, angol vöröst, világos okiként, kadmium-sárgát, fehéret nyomott ki hihetetlen gyorsasággal a palettára, majd ecsettel belenyúlt a festékekbe, de nem keveri be őket és úgy dobta fel a színeiket a vászonra. Végigvezette a képen a kéket, a barnáit, a sárgát, majd visszaütötte egy kontrasztszínnel vagy egy ragyogó fehérrel. A fehérbe ugyanazzal az ecsettel nyúlt bele, így az előbbi színek halk játélka a fehéret csillogóvá, tartalmassá tette. A fakó színeket — így nevezte többek közt a pusz57