László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

kezdte. Ha fehér vászonra festett, akkor híg festékkel sötét foltokkal felrajzolta a kompozíciót, gondosan ügyelve az arányokra és a jellemzésre, majd rögtön a megjelenítést igyekezett fehér, illetőleg más színekkel elővarázsolni. A részletformákat, amint sorra kerülték, azonnal »lekötötte«, aztaz »készre« festette. Mindig az egészen dolgozott. Óriási készsége volt ... a képeik egy ülésre kiészültielk. kivéve az egész nagy vásznakat.-« Kun István : »Feltartott karral rakta fel a festékét, minden hamdabanda nélkül. »Lendület«-nek hat, pedig lassú fejlesztés. Irtózatos drámai csapásoknak hatnak, pedig nem így készültek, öreg korában Baján egy fürdőszobában festett ós Kun István megfigyelte a kulcslyukon: a tájat lassan, el-elgondolfcozva festette, hozzá-hozzá nyúlt a képhez s közben nagyokat szippantott cigarettájából.« Balázs Attila : »(A Bors utcában) oitt álüt a vászon előtt s ideges gyorsasággal, gyors mozdulattal mozgott az ecsetje a vásznon. Azután hátra lépett vagy leült, hosszan merengve nézte a felrakott színeket, amit leginkább egy kis fekete tükörrel, vagy fcicsiinyítővel nézegetett, aztán újra leült s utána idegesen felugrott, majd megint folytatta munkáját. Nagyon ideges ember volt, tisza,, igaz, mély, elgondolkozó lélek. Néha őreimében verseket szavalt magának munka közben. Mindenkor miagasnyafcú, fceimónygallért viselt, sohasem öltözött be, vagy köpenyt nem vett magára és annyira belemélyedt a munkába, hogy a festékes ecsetet a ruhájába törölte . . .« Milkli Ferenc: »1950-ben egy délután Rudnay Gyula kért egy felfeszített vásznat, kezével mutatta, hogy kb. mekkorát. Ként, hogy fessem be valamilyen barnás színnel. Elvitte a vásznat, majd kb. másfél óra múlva visszahozta s befordítva tetette a falhoz (pohár bor, beszélgetés. . .) mikor élmenit, Mikii Ferenc megfordította a vásznat, hát egy önarckép . . . rohan a lakására . . . Rámnézett, mosolygott, szívére tette kezét, miásilkaít esküre emelte és azt mondta: »ez volt 'az utolsó, esküszöm! Ezt neked festettem!« — »Hogy Hollosytól elkerültem, sajátosképpen az irodalom hatása alatt ment végibe bennem a nagy átalakulás. Majdnem döntő hatással volt rám az orosz irodalom.« Molnár Ernő: Rudnay Gyula Rembrandtról beszélve mondta, hogy az a szép a remekművekben, hogy mindig benne van az emberi stigma, az esendőség, a hiba is. Rembrandtnál a fény a csoda, az árnyék sokszor kissé »aszltmás«, fulladt. —• »Nem mindegy, hogy a festéket hogyan »teszem le«, paszitózusan, simán, vagy soványan,, mindegyiknek •megvan a maga helye. A maiak ott tévednek, hogy az egész képre egyenletesen rakják fel a festéket, pedig a festék minősége, felrakásának módja is fontos.« {Együk növendékéről mondta egyszer, miután az megmutatta munkáit, hogy »hát sokan azt hi53