László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

lemondani nam tudtam . . .« 19044»en dolgozott Nóta cíímű kompozícióján, ezt mondta róla : »Csokonai alakjával... a magyar dal három fajtáját, a szomorú hallgatót, a zsoltárost és a tanodáit akartam megórzékíteni. De nem bírtam eleget tenni magamnak ... a festmény túliságosan a modelleken alapult és nem fejezte ki azt, amit bele akartain tenni.« El is pusztította. Kiss Lajos írja róla: »Komolyan és odaadással magyarázta, hogy a magyar nótáikban általában a sor közepére esik a hangisúly . . . Hallgattuk a feszült, nagy csöndben miként csinálja. . . Amilyen halkan, finoman kezdte a daUamsort, fokozatosan erősödött az, de a közepétől ugyanúgy halkult elmúlóan. Mégse egy kaptafára játszotta a sorokat, mert a (közép (kihangsúlyozása nemcsak a részletre, hanem az egészre is vonatkozott. .. nagy Ikeserű bánatból feltörő véghetetlen szerelem volt az, aimit csak ifiatal korában érezhet az ember. . . Annyira különálló, egyéni volt Gyula játéka, ujjaának vibrálása, hogy nem tud tűnik mit szólni. Más volt, mint amihez fülünk hozzászokott. . .« 1902-ben Párizsban Rudnay hegedült kotta nélkül, Bihari János, Csermáik, Lavotta, Bunkó szerzeményeit és solk más egyéb régi magyar nótát, Rákóczi ikesergőjét, a Rákóczi indulót. . . »Rudnay Gömör megyei származás, hegyes vidéki, mi aíffioMiék ... az ő nótáiban más a levegő, sok a hirtelen nagy esés, a nui dalaink olyanok', mint a sík puszta ... a hegyvidéki nótában több az erő, a síkságon termett nóta lágyabb .. . Rudnay magyarázta,, hogy a nóta mindig a tájat másolja . . .« Bizony olyan mindez, imintha egy szép Rudnay képet néznénk. A múlt századi Vidéki miagyar kúriák élete idéződik fel bennünk, valahogy úgy, ahogy még Eötvös Károly látta és élte: (Utazás . . . I. 92.) »•Megkezdődik az ebéd. A leves után jön az első pohár bor, a badacsonyi ürmös s azután fölharsan Bihari nótája. Bihari nótája! Az az öröktől fogva szép magyar zene! Az a (bús és büszke dallam! Az a háromszáz esztendős nemzeti bánat! A győzelem rivallása, a bujdosónak búcsúidala, a (kemény kuruonak sarkantyú pengetése, a menyecskének ezüst kacagása, imádság, szerelmi mámor, harci dal és daliaHmérkőzés együtt, egyszerre, egymásután. Leveti dolmányát az öreg Bihari, s panyókára veti tfélválUra .. .« Mulatoztak? Igen, de néha milyen szívettépő módon! — Rudnay mesélte egyszer Kun Istvánnak, hogy valahol Vásárhelyen mulatoz^tak, talán Tornyainál, vagy Endre Bélánál, nem emlékezett rá. »Egy ilyen alkalommal történt meg, írja Kun István a beszélgetésre emlékezvén, egy inkább keserves, mint vidám mulatság alkalmából, amikor a Mester jócskán benne volt a begedülés gyönyörűségeiben ... a többiek pedig énekelgettek és észrevette, hogy a szoba 23