László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

Később látjuk majd, hogy nem szerette a napfényt, hanem a félhomály volt életeleme, a természetet is alkonyi tájinaik látta. Nos, nem véletlen műtermének sötét volta sem. c) Az asztalnál. Talán szokatlan, hogy egy nagy festőről való megemlékezés ümkben külön fejezetet szentelünk azoknak az ételeiknek, s főként elkészítésük módjának, amelyeket szeretett. De —• higyje el az olvasó, — igazán sokmimdent megértünk ezzel a Rudnay plktúrából. Hiszen a háziasszony munkája igen-igen hasonlatos a művészéhez. Főztével a természet (adományainak ízéit még élvezetesebbé tudja tenníi s úgy»rendeli egymás melléd az ízeket, hogy egymáslt erősítsék, vagy tompítsák, vagy új ízt nyerjenek, akárcsak a festő műveli a színeikkel. Rudnay a — művészetről beszélve — igen-igen sokszor élit a szakácsművészet hasonlataival, amint az aláibbi beszámolóból is kitűnik, de kitűnik az is, 'hogy Rudnay a nehéz, tartalmas ételeket szerette, amiben a természetes izék okoznak örömet s étvágyat, s megvetette a mesterkélt, raffinait ízeket, amelyek csak az érzékek izgatására valók, de nem a szervezet egészséges táplálói. Kiss Lajos írja: »(kívánatosan tudta elmondani, hogy gyermekkorában milyen íze volt az egyes ennivalóknak, a kenyérnek, a cseresznyének, a baracknak, a fa-epernek stb.« »... járogattunk öcsémmel a cigányokhoz, s ettük a hamuba sült vafkarót fcrumpMevessel, meg habart bablevessel. Défoor néni — egy vén cigányasszony — sütötte-főzte, mindig pipa voit a szájában főzés közben is, de szíves asszony volt, apró, töpörödött, sovány termettel ... Mindig a küszöbre tette le a tálat bárom fekete fakanállal . . .« (Bényi László) Dusza Páltól a bálbonyi református lelkésztől hallottiam, hogy egyszer hajnalban kiment gombát szedni. Jól értett a gombákhoz, délre készen lett a pörkölt. Mikii Ferenc •mondta el, hogy ha pl. csinos, de tehetségtelen kislánynak korrigált, akkor a rajz mellett az újházi tyúkleves készítéséről beszélt. ^Nekünk mondta, hogy szereti, ha a szalonna kissé avas, hagymával és lágy kenyérrel falatozni s vinfcót inni melléje, valami nagyszerű dolog ez. —> Azóta szeretem az avas szalonnát.« ((László Gyula) »A pacalpörköltét jó paprikásan szerette, a töltött káposztát dagadóval, borssal, fokhagymával, papiíilkával. Székely káposzta formájában is, akár egyfolytában ette napokig. »Édes kis menyem az íze itt van a számban, malachússal.« Zöld káposztával is szerette.« (ifj. Rudnay Gyuláné) Ugyancsak ifj. Rudnay Gyuláné közlése: »A paprikás csirkét galuskával szerette, sztrapacskait. juhtúróval.. de tehéntúróval is, JS