László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

a szeniiébe; kiment, a 'kemény férfi látszatát szerette megőrizni. (László Gyula.) »Kedves, délceg Don Quibote . . . egyetlen megfelelője Krúdy Gyula.« (Pátzay Pál.) Vén Emilnek mondta: »Volt egy öcsém, akivel együtt muzsikáltuník, a világlháboirúbam lövés érte a karját, levágtak. Isten ne adja, hogy nekem is valamikor 'bajom legyen, hát megtanultam bal kézzel is rajzolni, festeni, ha valami szerencsétlenség érne, ne kelljen tétlenül élnem. »Művészapostol, szent ember.« (Mattioni Eszter.) »Megbűvölte, szinte hipnotizálta növendékeit, játszott velük, rajtuk, mint a zongorista a billentyűkön. Pedagógiai tevékenysége is művészi produkció, alkotói tevékenység volt.« (Gsáfcíi-Maronyák József.) »Furcsa volt, ha tompa, kicsit orrán át, vagy inkább torkából jövő (hangján beszélni kezdett.« {Kántor Andor.) »Szelíd tekintetű, halkszavú volt, szuggesztív ereje lenyűgözött mindannyiunkat.« (Litkey György.) »Nemcsak festészetet tanított, hanem egész életre szóló művészi és emberi magatartást is . . . Hitt a tisztesságben és abban, hogy csak úgy érdemes élni és festeni.« (Chiovini Ferenc.) »Hófehér inge és zsebkendője világított, mindig sötét színű ruhája mellett. Cipőjén soha senki egyetlen porszemet nem láthattott... a számunkra jéghideg és megközelíthetetlen Mesterből a vulkán tüzével áradt a művészet szeretete.« (Illés Árpád.) ». .. egész mivoltával s alakjával szinte aszkétikus tisztaságot és igazságot idézett. Kiálló arccsontjai mintha tűzben égtek volna — volt benne valami belső parázsló tűz . . . gondolatai és szavai ebből a belső pairázsiból lobbantak elő . . . megsemmisülni és újrakezdeni. . . szinte nem is folytatás . . . hanem mindig egészen újrakezdeni. . .« (Patay Éva.) »Ma is előttem van alakja, amint egyszer az Akadémiáról kijövet az Andrássy úton középem ment hazafelé, könnyű tavaszi kabátban, kissé hanyag eleganciával, felnézett a verőfényes nap felé és — mosolygott és rágyújtott. . .« (Nagy Albert.) ». . . én Rudnayt mint nagy festőt tiszteltem és tisztelem ma is. Sokkal nagyobb, finomabb festő bárkinél kortársai közül. A felesége arcképe a ,, Csipkéken dős nő" a Márciusi faluvégie és még sok-sok remekmű . . . nem feladatom művét elemezni. De éppen modernsége miatt érdekes, izgalmas feladat. . .« (Borsois Miklós) »Vaszary a konstrukció, Rudnay a lélek embere volt. .. Rudnay festészete a magyar művészetben külön helyet foglal el. Azt hiszem nem volt példa arra, legalább is nálunk, hogy valakinek a művészete olyan szerencsésen tudta volna a régit az újjal egybe ötvözni. RudÍ.6