László Gyula: Sírfelirat Rudnay Gyula emlékére (Somogyi Múzeum 14., 1968)

a) Életéről, egyéniségéről. Rudnay Gyula a magyar költők közül legjobban Petőfit és Csokonait szerette, illendő tehát, hogy a róla szóló emlékezések élén nagy költőink egy-egy sora álljon. Kérdés, hogy ha nagy alkotóikról beszélünk, szabad-e életüket belekeverni alkotásaik ismertetésébe? Az igen és nem kérdőjelét fel kell oldjuk. Az »igen^-t Ady fogalmazta meg a legtisztábban: »Én vagyok Ür, a vers csak cifra szolga«, a »nem«-et talán Babits: »-Nem az 'énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét.« Valóban: régi-régi műveket nézvén, amelyeknek szerzőjét nem ismerjük, nem hat-e reánk éppen olyan erővel a benne lévő humánum, mintha szerzőjéről ezt vagy amazt tudnánk? A mű leválik alkotójáról, megkezdi önálló életét, melyen Шаг semmi nem változtat, sem dicséret, sem ócslárlás, sem magyarázgatás. Ha ez így van, akkor, miért kezdjük Rudnay Gyuláról való emlékezésiünket életével? Azért, mert életének ismerete ugyan egy jottányit nem változtat művein, de igenis segít a művek igazi értékeinek a változott időkben való felismerésében. Nem magyarázunk bele a műbe semmit, de azt ami, benne van, könnyebben megismerjük kisebb eUenánással érezzük meg, ha ismerjük az embert. Talán egyetlen festőméi, szobrásznál sem olyan jó vezető a műhöz az ember ismerete, mint (éppen Rudnaynál. Mosolyában, ételében-italában, bánatában, műtermében, 'muzsikálásában, táncában és anekdotáiban ugyanannak az emberi magatartásinak jegyeit ismerhet jülk fel mint képeiben. Mivel pedig a képet nehezebb olvasni, mint az életet, úgy véltük, hogy segítségére lehettünk azoknak, akik szeretnék megismerni ezt a páratlan művészt. De ezenkívül is vezetett még valami: mi akik még ismertük őt, szintehogy kötelességünknek érezzük, hogy átadjuk emlékeinket azoknak, akik már nem ismerhették Rudnay Gyulát. Nos, ilyen meggondolásokból, s nem pusztán szokásból került a mindennapok Rudnayjánák emléke a tanár és a festő elé. Mondja el életét ő maga, egyik kiadatlan önéletrajzának szavaival, (részletek): »1878. január 9-én Pelsőcön, Gömör megyében születtem. Elemi iskoláimat Miskolcon, majd Bejében folytattam. Középiskoláim négy osztályát Sajógömörön, majd az Iparművészeti Főiskolán két évet Budapesten jártam. Münchenibe mentem Bollősy Simon festőiskolájába — 1895-től 1900-ig télen Müncheniben, nyáron május 1-től októ11