Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

BEVEZETÉS A Somogyi Múzeum füzetemnek fontos célkitűzése, begy meglévő tárgyi ésadattári anyagából kiadvány keretében miinél többet foemutasson megyéink múltja iránt érdeklődő barátainknak, s egyben könny ebben hozzáférhetővé tehessük a szakemberek számára is. E célt szolgálta a Somogy megyei Múzeumok Régészeti Adattára ás. A Rippl-Rónai Múzeum adattári tételeinek jelentős része néprajzi és nyelvjárási pályázatként került be. Ezek közül egy íziben már megjelenítettünk Somogyszentpál monográfiájából egy részt: Halászait, nádaratás és népi táplálkozás egy nagybereki községben icámimel. A most kiadott füzeit több szerző (munkájából mutat be egy-egy témáit, egy-egy szélesebb körű gyűjtés, vagy feldolgozás részletét. A kötet miunlkaitáreaá évek óta önlkónltes munkatársaink, községük néprajzi monográfiájának szorgalmas írói, s ezzel a szákembereknek legfőbb támaszai, segítői. A ímegyónlkben folyó néprajzi kutatások aiz egyes etnikai egységek meghatározására, körülhatárolására irányulnák. Annak a megállapítására törekednek, hogy paraszti kultúrájuk lényeges összetevőiben ímely községek mutatnak azonosságot; a gazdasági hatóerők, táji elkülönüléseik, a történelmi tényezők mint járulhattak hozzá a néprajzi egységek Malafculásához, egymástól való elhatárolódásához. E imiumkábam segítenek néhány fontos részletkérdés megvilágításával pályázóink. Az litt közreadott kötet is ezt mutatja. Üj színt és ismeretet kap az olvasó a Belső-Somogy, a nagy rozs és burgonyatermeílő vidék egyik jellegzetes községének, Lábodnalk népi táplálkozásairól, ugyanerről a területről Hoimdkszentgyärgy népéinek sajátos családi szokásairól, babonáiról a gyermek nevelésével kapcsolatban. A Zselicet, mivel a szakirodalomban ez a legiinkábib ismert vidék, csupán egy szövegében régi stílusú népballada közlésével képviseljük. Az ún. »Vízmente« keleti, néprajzilag egységes részéről a régi kendermunka és vászomviselet, vászonfestés, valamint a népi történelmi hagyományok néhány kevéssé ismert változatával kívánunk új adatokalt adni. A Nagyberek ősi inépéleténleik egy mozzanatáról la, scimogyszentpáii népi méhésizkediés nyújt képet. A munkák nem tudnák minden esetben pontos időrendet, kronológiát adni, nem Is lelhet. A lábodi szakkör munkáján érezhető a mali szemlélet, nemcsak a munka összeállítója, hanem magúik az adatközlők is többnyire a mához viszonyítják a múlt adatait, melyek nagyjából a XX. sz. elejéig nyúlnak vissza. i