Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)
tészták : sült, kifőtt. Kásáik, pépes ételek. A községben a gabonafélék közül rozsot és (búzáit termeltek emberi étkezésre. A imúlit század végéin és a századfordulón csak rozsból sütötték a kenyeret. Később fele-fele arányban búzával vegyítették. Ha kifogytak ezekből, előfordult, hogy árpaliszttet használtaik. Fehérebb a kenyere, mimt a rozsé. Ínséges időkben megtörtént, hogy kukoricalisztre fanyalodtak, öreg Foglos néni így emlékezik: »A szögényebb sorsúak. Eoeör sütöttünk mink is, talán hat éves vótam. Rossz vót a tél, szűkösen vót a búzaliszt. Naty családdá vótuink. De többször nem fcerűt ná isor. Mondom is nekik sokszor: tik az én kislánykoromhó képöst grófi sorba vatytok!« A razskenyérbe kevesen, de a búzakenyérbe mindenki tett krumplit: nem száradt ki olyan hamar. »Attú ojan dagadós vót, gyönge bélé vót tüie, nem száradott meg úgy. iSzaiporétotta alisztöt. A Ibéle ojan vót, mind a spondia.« {Gergoné) Köménymagot parasztházaknál nem tettek bele. Egyesek emllôkeznek irá, hogy komlóval ízesítették. Mike Imréné nagyanyja, ki Lábadon volt iskolamester felesége, szelíd komlót szokott termelni. A komló levét korpával keverte össze, s azt a foovászszal. Foglosné: »A komlót mök szokták főzni, a Vize a sütőváz. Avva dagasztották a könyeret. Rögön divat vót sok házná, de mink nem szoktuk használni. Üty tartották, hogy az gyomoiríbajjosokná még orvosság is lőtt vóna.« — Mike Imréné úgy emlékezik, hogy a komlós kenyérnek olyan íze votUt, mint aiz új diónak. Amikor még mem árultak boltiban élesztőt, kovásszal erjesztették meg a tésztát. Ennek az elnevezése: kovász, kász, párkász, sütnivaló. Ezt a folyamatot így imiesiélte el sziakköirvezetőnknek anég 1964 októberében az azóta már elhunyt Geingó Irma néni: »A könyértésiztábú ëggy össziemanok tésztát szoktunk kivonni, iákkor összezsiurmútuk lisztté jó apróra. Mökszárogattiuk. Mikor sütni akantunk, lanygyos vízzé mögászitattuk. Ojan kis hej et osinyátunk a liszdbe, belleöntöttük, főzőkíalánnya belekevertünk kis lisztöt, kicsit ojan kérnéd nyösre. Fóró vízzé lefárásztuk, csak úgy lobogott. (Egyesek szeirint csak akikor kell leforrázni, ha osíros a gabona.) Akkor letakartuk. Vót ojan sütőfa, ászt rátötitük a teknyőre, asztán abrosszá leterétöttük. Vánkost töttünk rá, hoigy mög ne fázzon a kiskovássza, mer akkor szalonnás, rossz ám!« Amikor készült az asszony a kenyérsütéshez, azt mondta: »Toszok ëty kis kaszt.« »Mökkevertem a párkászt,« »párkásszát töttem.« 7