Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)

15—20 niarokfonatot egy kötegbe irakivá és ilyen köteget neveztek egy fej'kender-nek. Ezen kenderfonatcikait gúzsba kötve tiporják, nyomják, eslbi öszszejövetelekien, (közös társas munkaként deszka líapoin. Szép estéiken mennek kendert nyomni, hogy a keniderrost szép finom, vékony rostszálakra bomoljon. A gúzsba csavairt kendert ezuit'án meggyaratják, vagyis gerebenezik, vasgerébenmel fésülik. A igerebennel fésült ikenideirrosit markokat újból niairök fonatokba készítik, íejlkötegeklbe ihelyeziik, és ékkoir kezdődik a fonás. A kifésült kenderkócot goimolyagban hagyják ós 'ömlesztve rakják el a fonáshoz. Ebből lesz a zsák ponyva, durva rühögő vászon fonal. Voltaik olyan ügyes falusi nők, hogy a szép, elsőrendű kenderből szép fonalat fontaik, még az esiti rossz világítás mellett is. A kócrostból is az ügyes nők jó fonalat fontak, ez nagy (kézügyességről ad tanúbizonyságot. A petróleum lámpa előtt csak növényolaj mécsesek voltaik, és éppen, hogy csaík láttáik egymást. A nagy szobákban 30—40 személy is összejött a fonóházakhoz, és azok akik a mécsesltől hátrább, kerültek, hát icsak tapintásra tudták jonyni. Egy közepes nagyságú faluban több fonóösszejövetel is volt, és igyekeztek hangulatossá tenni a társaságot. Sok helyen ahol legények és hajadon lányok voltak, ott az öszszejövetel végéin dallal, tánccal végződött a takarodó. Olyan válte> zatos volt az össze jövetel programja, hogy itt mese, elbeszélés, szavalat, találóskérdéselk, téirfáskérdesek, dal, tánc, ima, vallásoséneklés, pletyka és mindenféle tarkaság előfordult. Amikor már petróleum lámpások ás használatba jötték, ez már a regit megváltoabatita, ímert itt 'már felolvasások is voltak. Ez nagy haladás volt a munka frontján is, mert régen a növénymócseseknél levő munkák csak a fonásra szorítkoztak, azonban a petróleum lámpánál már más kézimunka is készült. A horgolási, kötési, {itutyi, kapca és mellény) munkát is elhozták, és a vászon férfi és női ingeket is hímezték, ezt kevesebben. A hímzett vászon ingeiket nevezték paszpaZZér-nak, paszpalléros ümög (ing)^ a hímzőnőt paszpalléros és paszpallérozó-n\ak is. A petróleum lámpát petróZámpá-diaík is nevezték, a növémyolajmécsest, olajmécs, olajpipicsn.dk

. is. Mivel régen megszokibák a mécs szót, \tehát a petróleum lámpáit is sokszor nevezték, legtöbbször mécsnek, petrómécs-mék is, a petróleum szaga végett büdó'csmécs-nek is. A petróleum gázszag miatt eleinte idegen40