Somogyi néphagyományok (Somogyi Múzeum 13., 1968)
húzták a lép nem töredezidt't össze. Kiemelése sámán és szaporán ment végbe. A kast mindig télen készítetitek el, hogy a tavasz beköszöntésekor a szükség szerint azonnal használatba 'lehessen venni. Használatuk a század eleje körül szűnt meg a íkapitár bevezetésével. Mindazáltal teljesen nem tudta kiszorítani, miért a fiaztatáshoz még sokáig alkalmazták. A kasok elhelyezése a terepiviszonyoktól függött. Akiinek csak egy-két család miéhe volt, az a zöldséges kertiben helyezte el. Dúcokra deszkát féktettek s azokon helyezték el a, kasokat. Aztt a részt, ahol a kas a deszka val érintkezett sárral erősen beltapasztották, hogy egér, vagy más féreg kárt ne tehessen a bogarak között. Mások ugyanilyen módszerre! a pajták üstöke alatt készítetitek helyét. Itt az időjárás viszontagságai ellen jobban védve voltak. Ismét mások: az udvaron, csendesebb, széltől védettebb helyet biztosítottak számukra. A nagyobb üzemet fenntartó méhészek a szőlőjükbe vitték a méhcsaládokat, vagy otthon készítettek számúikra tetővel fedett, erre a célra alkalmas helyiséget. A kasba fogott méhekkel a régiek nem sokat törődtek. A kis bogarák vizet találták a kutak mellett elhelyezett fa vályúkban. Némelyek vízzel telt kisebb edényekéit tettek a kasok elé, vagy kis favályút készítettek számukra. A vízbe vékony faágat, nádszálat fektettek. A méh rászállva felvette a maga számára szükséges nedvességet. Sok méhet lehetett látni a trágyadonubok mellett falálható kis pocsolyák szólón. Nagyobb munkát a rajzás lebonyolítása jelentett. A nép a méhészetben ezt a fontos mozzanatot eresztés-nék nevezte. Abban állott, hogy a kas népe, ha 'erősen elszaporodott anyát nevelt, s azzal együtt a méhcsalád egy része elhagyta a többieket. Kirepült az anyával együtt. Az új család letelepedett a közelben valarnelytik fa ágára. Összefogása néha nagyon könülményes volt, különösen akkor, ha magas, vagy nehezen megközelíthető helyen szállták le. Kiabálással, erős csengetéssel, kapák, rossz plóbedémyek ütögetésiével zajt csaptak, hogy a ^mielőbbi megtelepedésre serkentsék őket. 'Voltak akik a gyerekek vízipuskájával vizet fecskendeztek feléjük, vagy a föld porát szórták feléjük, ide még úgy is megtörtént, hogy a közelebbi vagy távolabbi szomszédok fáját választották megtelepedési helynek. Ennek ellenére mégis megtörtént, hogy ha a felkérekedetttefc nyugtalanabbak voltak, nem szálltak le sehova, s minden ügyeskedés ellenére elhagyták a falut, is valamelyik közelebbi erdő egyik faodujában kezdtek új életet. Ha az anyaméh valamelyik fán megtelepedett, a méhészek megvárták, hogy a régi családiból kiváltak úgy ahogy egy csomóra összeverődjenek. Amikor ez megtörtént, 29