Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

' v..:;:*-' KNÉZY JUDIT: ADATOK POGÁNYSZENTPÉTER SZELLEMI NÉPRAJZÁBÓL • BEVEZETŐ A pogányszentpéteri falukiállításra való felkészülés szerves részét képezte egy kisebb felmérés a község lakosságának egykori szellemi kultúrájáról. Eddig a megye néprajzáról szóló összefoglaló munkák legfeljebb egy-egy adatot közöltek

1

, de legtöbbjük meg sem emlékezett e község és környékének gazdag szokás- és hiededelemvilágáról, népköltészetéről, népi zenéjéről, táncairól, stb.

2 Pogányszentpéterén végzett gyűjtéseink során örömmel tapasztaltuk, hogy a régi népi szájhagyomány olyan jelenségei is felfedezhetők még az idősebb lakosok emlékezetében, amelyeket a megye más részein vagy egyáltalán nem lehet már gyűjteni, vagy esak nagyon töredékesen lelhetők fel. Itt főképp az erdő használatával összefüggő szellemi kultúr ja vakra gondolunk. Sajátos történelmi és társadalmi tényezők folytán e területen nem irtották ki annyira az erdőket, mint másutt a Dél-Dunántúlon, s az erdő közelsége egészen ősi táplálékszerzési módokat tartott fenn a legutóbbi időkig, mint a vadászat, madarászat, gyűjtögetés, erdei állattartás, amelyek fontosságukban vetekedtek a fejlettebb földműveléssel és állattartással. Ezekkel a primitív élelemszerzési eljárásokkal együtt fennmaradtak természetesen a hozzájuk tartozó szellemi javak is, mint az erdő fáihoz, virágzatához, állataihoz fűződő megfigyelés és tapasztalatanyag, a gyűjtögetés és főképp a vadászat sikerét célul tűző babonás eljárások, szokások és népköltészeti jelenségek. Még egy jellegzetes terület van a pogányszentpéteriek népi szájhagyományában, ami közvetve az erdő közelségével függ össze; a betyárokkal kapcsolatos hagyomány egy egészen késői időben keletkezett csoportja. A pogányszentpéteri erdő a betyárvilág hanyatlásával is még ideig-óráig jó búvóhelye volt kisebb bandáknak, majd többen a börtönből szabadulva e vidéken szegődtek el pász82