Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

alom biztosítása. Ezt csaknem mindenki levelessel pótolta. Ősszel az erdőben és a gyümölcsösben egyaránt összegereblyézték a lombot, és ^kocsival vagy házilag szőtt abrosszal, köcölével hazavitték a hátukon. A majorsággal emberemlékezet óta szerencsétlen a nép, mert a róka mindig nagy pusztítást végez benne. Az igénytelen magyar fajtákat tartják. Ujabban sok jövedelmet biztosít a szerződéses házinyúltartás. Az anyaállatokat a BARNEVÁL-tól kapják, jól szaporodik, s ha gondosan etetik, 3—4 hónap alatt eléri a 3 kg-os súlyt. Kilóját 19,50 .Ft-ért vásárolják. A 30—40 nyúl tartására szolgáló többemeletes ketreceket házilag készítik, és az udvaron tartják. SZÉNÉGETÉS Kb. 1944-ig fontos kereseti forrásuk volt a szénégetés. Egyes gazdák saját fájukat égették, míg a hivatásos szénégetők: öreg Mayer József, Kosz és a ma is élő Czigót József

22 — az aratási, cséplési időt kivéve — az uradalom részére égettek. Utóbbi rangos, nagy házat épített keresetéből. Szenet — a nagyon hideg hónapokat kivéve — egész éven át égettek. Ha megfelelő volt az. idő, már február végén elkezdték a munkát és karácsonyig dolgoztak. Az égetés helyét úgy választották meg, hogy a hidegebb, esősebb időben lehetőleg a falu közelében legyenek, hogy a besegítő családtagok és az uradalmi szekerek könynyebben elérjék a pZacc-ot. Arra is gondolniuk kellett, hogy vizük bőven legyen a közelben, mert húzásnál sok vízre volt szükségük. A munkát azzal kezdték, hogy elfogták a vizet, gátat építettek. Azután kipucolták a placcot. Nagy területet megtisztítottak minden felesleges tuskótól, bokortól, s odahordták a fát. Tölgyfa, bükkfa adta a legjobb szenet, nyírfából kalória-szegény, rossz szén készült, de ez volt a legolcsóbb. A maguknak égető gazdák szívesen égették, bár tudták, hogy aki ilyen szenet vett tőlük, azt másodszor jobb elkerülni. Mondták is, hogy nyírfaszenet csak egyszer lehet eladni. Az uradalom mindenféle bütykös fát összeszedetett, tuskós, másra nem használható darabokat. Nagy halomba — kissé meszszebb — leveles ágakat, földet, homokot és az előző égetéstől visszamaradt szénport hordtak. Azután hozzáláttak a boksa megrakásához. Aki keveset égetett, az kerek boksát rakott, aki többet, az kazlat, hosszú boksát. Az uradalom részére — ha az égetendő fa 100 űrméteren felül volt — hosszú boksában égettek. Az alsó sor megrakására nagyon vigyáztak. Egyenesre rakták a fát, függőlegesen, szorosan egymás mellé állították, gondosan ügyelve (

46