Kanyar - Kerecsényi - Knézy: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből (Somogyi Múzeum 12., 1967)

világosabb hele, hogy fenn ne akadjon. Először irtókapával kivágták tűjénél a földet, utána a gyökereket evagdosták fejszével. Amerre gondolták, hogy akarják dönteni, azt hagyták utoljára. Amíg csak egy gyökér tartotta, addig mindig állt. A szívgyökeret is el köllött vágni fejszével. Ha ledőlt a fa, ki köllött nyesteni, lenyestük a fát. Az apró gallyakat fejszével nyestük le. A kisebb ágakhoz kisebb fejsze köllött, nagyobbakhoz nagyobb. Az asszonyoknak kisebb fejszéjük volt. A vastagabb ágakat méteres darabokra köllött fűrészelni, az volt a durungfa. Meg lett a baltás, az csak 5—15 cm vastag volt. A durung kb. 20 cm vastag körüli volt. A hasábban szintén vót első osztályú és második osztályú, azt külön köllött rakni. Sokat szenvedtünk vele. Mikor a Pál Rozit hozták, én akkor is egész éjjel hasogattam itthon a hasábot. Szép holdvilágos éjjel volt, tavasszal. Nyáron nem értünk rá a fával dolgozni, hát télen sötétben is hasogattuk holdvilágnál. A hasábot, ha köllött, ékkel meg sulokkal is hasogattuk, főleg a göröngyös, második osztályút. Annak még vasék, vagy faék is köllött sokszor" — mondta Nóvák Mihályné 58 éves. A kitermelt ölfát kocsin vitték haza udvarukra vagy a fősőkertbe, ahol fajtánként összerakták. A rőzsét sáskötéllel puslizták, csomóba kötötték, melléje rakták a baltázott ág fát és a fejszevágott fát. Külön raktár az ölfát és a hasábot, külön a gyökértuskót (9. sz. kép). Külön választották a gereblyének, kapanyélnek, szerszámnyélnek alkalmas darabokat. A famegmunkálásnak számos eszközét ismerték a faluban.

lß AZ ERDEI ÁLLATTARTÁS A szentpéteri gazda állatállományából a századforduló előtt csak a sertést és a csikót hajtotta ki az erdőre. Az előbbi tavasztól november elejéig egyhuzamban kint volt. Éjjelre a pásztor karámot emelt. Ez csupán fedetlen kerítés volt, esetleg egyik sarkában ferdetetős, oldalt nyitott állással, mely csupán az eső ellen védte a jószágot. A község és az uradalom sertéseit közös területen makkoltatták, s ez a félig betyár kanászok részére sok variálásra adott lehetőséget. Kosztjuk általában bőséges sertéspörkölt és bor volt, a leölt jószágot az uraságéból pótolták. Kiss József magasdpusztai számadókanász i-gy emlékezik erről az időről: ,,Báder Béla volt itt a bérlő, azt szolgáltam én. Volt itten olyan 268 anyagöbe, süldő meg négy csapatban 2000. Először mangalica volt 500—500, aztán meg kese, jorksir. Éjjel, hűsévei vittük azt is makkoltatni meg a taróra, a szemet szedték, amit elhagyott a gép ... Jobban ezek a fehérszőrű mangalicák vol44