Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

a több ezer kötetet számláló családi könyvtárban ismert meg. E könyvanyag zöme a Zalával szomszédos Zlehből, Mihály nagyapjától került Zalára s megmaradt része ma is ott van az emlékmúzeum egyik termében. A polcokon a klasszikus görög és latin szerzők pergamen kötetei mellett ott sorakoztak a francia encyklopédisták, a francia forradalom szellemi előkészítőinek munkái: Voltaire, Rousseau, és a felvilágosodás eszméi nyomán a magyar szellemi élet 'megteremtéséért küzdő Bessenyei, valamint Vörösimarty és Kisfaludy Károly romantikus nemzeti szellemű írásai. Zicihy legkedvesebb olvasmányai voltak még Goethe művei és Cervantes világhírű lovagregénye a Don Quijote. Zicihy tanulmányainak következő színhelye Bécs, ahol 16 éves korában a festőforradalmárnak nevezett Waldmüller volt a mestere: Mindig hálával emlékezett rá, fényképét is híven megőrizte 'emléktárgyai között. Tőle tanulta meg, Ihogy a képnek a gondolatot kell kifejeznie:! »Az eszmei tartalom nélküli képet még oly dús rajz és kompozíció sem tudja kitölteni.« »Terimészet után gondolatteljesen és alaposan kell rajzolni.« Zichy aki imán 6 eves korában a kaposvári megyegyűlés figuráit rajzolgatta, egycsapásra otthon érezte magát a természet után való rajzolásban. Első képei nagy közönségsikert arattak Bécsben. Ekkor festi az »Anya fájdalma halott gyermeke mellett« című képét, amely az emlékmúzeumban Zichy bécsi korszakát képviseli. Festményén azt a pillanatot ragadja ímeg, .amikor az anya utoljára láthatja gyermekét. A megrendítő élmény szereplőinek arckifejezését a fiatal művész érett emberismerettel ábrázolja, megértve és mélyen átérezve a tragikus esemény szinte elviselhetetlen fájdalmát. Zichy 1846-ban szerepeltette e festményt a Nemzeti Múzeum Képtárának bemutató kiállításán, ahol felfigyeltek tehetségére sőt képét a múzeum, meg is vásárolta. Ugyancsak megrázó eseményt ábrázol első külföldi sikert hozó müve a Mentőcsónak, amely az emlékmúzeumban reprodukcióban, eredetiben pedig Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg. E drámai thangvitelű festményen mozgalmas cselekmény látható a tengerrel küzdő hajótöröttek csoportja. A csónakban ülők: az aggastyán, a gyermekét védő anya, a meglett férfi, az öregasszony arca, mozdulataik mind az életösztönt tükrözik, azt, hogy miként cselekszenek az emberek a bajban. A kép tárgyát és .festésimódját tekintve nem az osztrák, hanem a lendületes korabeli romantikus francia festészethez kapcsolható. Géricaull lel 9-ben festette ímeg hatalmas sikerű képét, a »Medúza bárkáját.« Utána Delacroix, egyéb művei között a »Dante« és a »Don Juan bárkájá«-val vitte diadalra az új, forradalmi irányt: a romantikát. A pályája kezdetén álló fiatal iművész képe, tárgyválasztásával, drámaiaságával, sok rokonságot mutat a francia romantikusok felfogásával. " A festmény kiállításakor egyik egykorú bécsi kritika így ír: »A 19 éves ifjú Zichy híresség volt már, díjakat halászott el az akadémia professzorai

1 elől, Щ öregek gyűlölték és féltek tőle, a fiatalok szerették és ünnepelték, mert nagyszerűen festett és tudta, ihogy mit akar: a .szellemtelen, (copfos) akadémiai művészetet, ezt az örökké kérődző lényt a szemétdombra juttatni és a friss élet szellőjét, a valóság leheletét bevinni a művészetibe. Amellett tartani akarta erős kézzel az: egyéniséget, hogy egészen kifejezhesse és megértesse szellemét és érzéseit.« A képet 1847ben Pesten is kiállították, ahol ugyancsak lelkes értékeléseket váltott ki a kritikusokból. így a Honderűben Zerffy A. ezt írja: 5