Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

tudjuk, a szókimondó, a haladás 'ügyét szolgáló művész harcos magatartásáért nem volt kegyeltje a hivatalos köröknek. Zichy Mihály kilenc hónapig tartózkodott Zalán. Amint azt itt készült müvei mutatják, fáradhatatlanul dolgozott és mégis, reményeiben csalódottan emlékezik meg az itt eltöltött időről: »Én megvallom

1 őszintén, hogy hazámban se mint polgár, se 'mint festesz, de még tulajdon és legközelebb családom körében is, nem jól érzem magamat. Sok bajjal szerencsésen megbirkóztam már életemben, de ilyen undorító helyzetben még nem voltam.« E keserű kifakadás nem igényel hosszadalmas magyarázatot. Igaz, ugyan, hogy a falu népe szerette — még tabi képviselőségre is felkérték — szellemi életünk legkiválóbbjai nagyrebecsülték és büszkék voltak barátságára, de a hivatalos körök gáncsoskodásán megbuktak azok a tervek, amelyek állást, jövedelmet, azaz végleges itthonmairadást biztosítottak volna. Pedig minden idegszálával a magyar művészet helyzetének és a közállapotnak megjavításán fáradozott: »A magyar művészeten lehetne segítem — írja még Párizsból — de avval kellene kezdeni, hogy a művészek ők maguk javalljanak, másodszor meg az kellene, hogy a művészet a mostanában felette uralkodó pártfogástól megmentessen, s valódi pártfogóját a nagyközönségben keresse.« Zichy nem boldogult itthon sem az »uralkodó pártfogással«: állás lehetőségei sorra elúsztak, mire elhatározta, hogy újra útrakél. »Én megyek a Kaukázusba. Üj világban, új szerencsét, de immdenékelőtt nyugalmat keresni« — írja búcsúzóban. Az Ermitagefoan lévő számos vázlatkönyve őrzi kaukázusi útjainak emlékét. Ezeken a lapokon a cári körutazások hivatalos eseményein túl, a kaukázusi népek életének élményszerű, zamatos élethűséggel megörökített jeleneteit találjuk. Minden vidék foglalkozási ága, .minden mesterség 'érdekli, és éppen úgy figyelmet szentel a hatalmas puttonnyal haladó szíüretelokre, mint ahogyan képpé érleli a hegyóriások tövében meghúzódó falvak emlékeit. E vidék tájához kapcsolódnak Lermontov, Puskin illusztrációi, népviseleti rajzai, Kaukázusi jelenetek című rajzsorozata: a grúzok védőszentjét, Szent Ninát ábrázoló képei, de legjelentősebb itt készült munkái azok az illusztrációk, amelyeket a XII. században élt Sota Rustavelli »Párducbőrös lovagjához«, a grúzok nemzeti eposzához készített. Zichy még Parisban Victor Hugó baráti körében ismerkedett meg a grúz Joana Meunargiaval, aki Párizsból hazatérve — Hja Csavcsavadzénak, az új grúz irodalom, megteremtőjének szorgalmazására — megszervezd az eposz első nyomdai, 'illusztrációs kiadását. A XII. században élt Rustavelli műveit ugyanis, még életében elégették, mert írásaiban forradalmi szellemének adott kifejezést. Ez az egy eposza azért maradt fenn, mert nagy elterjedettsége miatt, annak minden példányát nem tudták megsemimisíteni. Tbilisziben több mint száz kéziratos példányát őrzik az eposznak: a legrégifob közülük a XVI. századból való, a többi XVII—

XIX. századi munka. Zichy illusztrációi elkészítésékor tanulmányozta ezeket a kézirattanulmányokat, az eposz hőseinek ábrázolásához megfelelő típusokat keresett és mindezeken túl, grúzul is tanul, hogv illusztrációi minél tökéletesebbek legyenek. Az emlékmúzeum számos tárgyat őriz, amelyek arra vallanak, hogy — minit illusztrációi készítésekor mindig — ezúttal is milyen alaposan készült fel a szerepiő személyek történelemhű ábrázolására, a korhű atmoszféra hiteles érzékelte 21