Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

elégtételül is szolgáljanak neki. .Európai hírnevéhez mi nem adhatunk hozzá seramit, inem is szorult reá, de Zichyben az; embert nálunknál ki sem ítélheti meg helyesebben. Állása elég alkálimat nyújtott volna neki, hogy saját céljai félé törekedvén, másuknak ártson, befolyását, erejét velők éreztesse. Ily árnyfoltot Zichy életében hiába keresünk. S e tudat volt az, amely Zichynek elvitázhatatlaiiul, jogot adott arra, hogy büszke lehessen. S ez szülte azt az őszinte rokonszenvet, amelyet pályatársai önként hoztak elébe, s amely el fogja kísérni új, bizonytalan útjában is mindenütt!« 1874 őszén érkezik Párizsba. A cári udvar légköréből kiszakadó művész Párizsban egycsapásra olyan jelenséggel találja magát szemközt, amely szociális lényét és magyar hazafiságát egyaránt 'megragadja: az ott élő magyar kisiparosok és mesteremberek problémáival. Zichy párizsi működésével megmutatta, hogy a szociálisan gondolkodó művész tevőlegesen vesz részt a társadalom haladó törekvéseiben. Az a levél, amelyet Olga leányának írt, bizonyítéka ennek a felfogásának: . í. »Amit arról írsz, hogy társaságod nem megfelelő, abban, tökéletesen igazad van. Egyáltalán nem: könnyű az 'életben 'megfelelő társakra akadni. Mielőtt én bárkihez csatlakoznék, meg szoktam, kérdezni az illetőt: mivel 'foglalkozik, s hogy hogy a. n csinálja azt a valamit. A legegyszerűbb mesterembernek, a nyíltszívű és; egészséges értelemtől irányított nézetei sokkal kedvesebbek nekem, mint az úgynevezett jól nevelt, semmittevő világfi unalmas és haszontalan fecsegése. Mint festő, én is a szakemberek középső osztályához tartozom és itt találtam meg az én jóbarátaimat. Valamely mesterségnek az alapos tudása már a .műveltségnek egy igen imagas fokát jelenti és mindig többre értékelendő, mint a legműveltebb szalonemlber, aki az egész felületes imindent-tudásával: semmit sem csinál«. Már iS'Zentp'éterváron 'megmutatkozott Zichy szervező tehetsége, amikor a rossz soriban élő kollégák megsegítésére a Pénteki Társaságot alapította. A francia fővárosban, most a Párizsi Magyar Egylet életébe kapcsolódott bele. A Magyarországról kivándorolt ipari munkások által 1843-bam alakított Egyesületnek — melyet a reakciós kormányok, időmként betiltottak —• Zichy Párizsba, érkezésekor imaroknyi tagja volt. Egy szerény vendéglőben jötték össze, ahol könyvtárukat és újságokat tartottak, hogy figyelemmel kísérjék a távoli haza eseményeit és egymást támogassák. Néhány hónappal Párizsiba érkezése után Zichyt elnökükké választották. Az Egyesületről vallott felfogását — egyik Budapestről írt levelének sorai világítják meg: »Mentül tovább időzök itt, annál világosabban látom mi szép feladata van és lesiz 'még a mi. Egyletünknek. Belülről, kívülről fenyegetett nemzetiségünk fenntartása. Csak szaporodna a tagjaink száma ezrekre! Francia .műveltségű, de jó magyarosan érző munkásokat küldhetnénk mi annak idejében vissza, hazáinkba> Az emlékmúzeum gazdag anyagot őriz Zichynek a Párizsi Magyar Egylettel kapcsolatos működéséről. Ott van az Egylet nagy tablója, tagjainak arcképével, nyomtatott, beszámoló jelentések, amelyek mutatják, hogy Zichy agilitása, tekintélye és bölcs vezetése folytán, mint válik évről 'évre jelentősebb tényezővé az Egylet. Ott vannak a múzeumban a tanácskérő és köszöntő levelek százai, bizonyítva, hogy milyen szeretet-