Koppány Tibor - Sági Károly: A Kereki Fehérkővár története (Somogyi Múzeum 9., 1967)

melynek csont nyele igen szép munkájú balszálka faragással van díszítve. A XV—XVI. században szokásos ez a típus, melyből egy rongált, egyszerűbb példányt is találtunk. Egy pecsenyesütő roistély töredékei 'is előkerültek itt. Nagyon szép az az üveg- és cserép poháranyag, amit itt találtunk. Egy piipaföldfoől készült, fémedényt utánzó kupával keill ezt a soirt nyitanunk, melynek nyakrészén vörös vonalas festés fut. körül. Többé-kevésbé öisszeáJUítható volt az all talpas agyag kehely, melyeket ugyancsak fehér pipaföildiből koroingoltafc. TaJláltunik egy vörös, folyatott festéssel díszített nagy üvegiserleg töredéket. is. Egy hasonló díszseirilegmek csak a talprésze került elő. Érdekesek a különböző üvegpohár töredékeik lis. Vékonyfalú, törékeny, magluk korában igein becses darabok lehettek ezek. Hat üvegedény talpát, két kisebb palack szájrészét és egy bncinzedéiny peremdarabját is megtaláltuk. Egy nagy ajtóvasalás, kampós szeg, szekrény vagy ajtó forgópántiofc, ezekhez tartozó vasalások töredékei és tizenkilenc szeg egészíti ki a gödörből ellőkeirült anyagnak azt a csopointj át, melyet a. ház és szoba berendezésével hozhatunk kapcsolatba. Több niunkaeszlközt is találtunk. Vas teknővájó kapcsot, kőfaragó csákányt, két kis fúrót, ekehúzó láncot, egy bal- é® egy jobbkezes sarlótöredéket, 'ekehúzó láncszemet, vas láncszem, töredékét és egy vas horgot. Találtunk egy díszes esontlemezt, több azonosíthatatlan vastöredéket még ebben a fontos gödörben, melynek keletkezési ideijét és korát az 149l-es ostrommal kíséreljük meg összekapcsolni. 1478-ban, mint említettük, a vár elhagyott volt. Mondtuk azt is, hogy 1486-ban ismét volt várnagya a várnak: Tölü Imire személyében. A várat, úgy látszik, jól felszerelteik aktkor. Az a leletanyag, amiít felsorolitunk, annyira szép és jelentős, hogy önmagában is elárulja a főúri gazdát, sőt az üveganyag itáliai kapcsolatokat is feltételez. 1494-ben még »castirum d'irutum« Fehéirkő, tehát az ostrom után évekig lakatlan. 1495. május 25-én II. Ulászló új adomány címén adta a Báthoiriaiknafc régi birtokaikat, köztük a somogyi Babácsát és Fehiéirkőt is. Talán bevezetésükkel kapcsolatfoain végezték bizonyos takarítást az ostrom viharait átélt öreg várban. A vár védeUmi eszközei között szerepelt már a puska, talán az ágyú is. Ugyanezek a támadófegyverek leglényegesebb darabjai is. Korukban a középkori ízlésben épült lovagvár katonai szerepet nem játszhatótt már. Említettük, hogy a terep a vár felé lejt, (tüzérség tehát felüliről lőhetett be a várba. A katonai szerepét vesztett erősséget éppen a támadó tüzérség előnyös helyzete miatt nem korszerűsítették véleményünk szerint. 2S