Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

halat fognak ki, a községnek 1/4-e halász, de télen nem igen lehet halászni, hálóval pedig semmikor se.« Szentpálról a többiek között ezeket mondja: »-tava szinte Kuta, Bistra vada, Pnevosz. Ë helységnek is északira nagy bozótja, -s kevés tava van, melyben nyáron napánként halásznak az úgynevezett 'veiiiszekb'en ... в abból úgy merik ki a Ihalakat. . .«' 184)8 után imiiind a szeintpálliak, mint'a varjaskériek bérlét alapján használták a iNagyberket. Mindkét területrészen volt egy főbérlő, akinek hlalászgazdia ivollt a ineve. Ö 'Vette ki a bérlétét, ő felelt a bérleti összeg anöglfizieltiésséirőfl.. Ő 'vette fel belátása szerint a halásztárisiakat. Azok neki fizették az évi rájuk eső bérrészietet, ami mindegyik halásznál egyenlő volt. Mindenki a saját felelősségére és szerencséjére halászott. Tetszésétől függően maradt a halásztársaság tagja. Bármikor kiléphetett, s újak jelentkezhettek. Felváltva tehát solkan voltaik a 'halászok'. Az (uradalom részéről kedvezményben részesültek későbbi időkben abban, hogy a berek egyes (részein métkasziálást kaptak, így pl. a Rónában, a Koncán, Szulák osb an és a Szlivánihan. A halászímiuinlka kara tavasszal kezdődött a veioek lerakásával. Pihenőt a halászati tilalmi idő jelentett. Kezdődött április közepén és tamtoitt Itób. 2 hónapig. Ez idő alatt nem volt szabad halászni. A hatóság ellenőrizte a hivatalos (rendelkezések megtartását, 1881-ig a pandúrok, azután iá csendőrség. 1884 után 'Valamikor, a pontos időt nem tudjuk, a 'Nagyíbeneklben inam volt halászati tilalom. A tilalmi idő elején a halászcsónakokat a Hunyadi határok legdJélibb részén a Büdöskétől nyugatra az lEszterházy határtól kib. 400 méterre a mát szélén sáriban összecsopoirtoísították. A csónakok orrának felső szélet átfúrták. Azon erős imladzaigot húztak keresz-. tül. így kötötték egymáshoz. Az első és utolsó csónak zsinórját lepecsételték. A szentpali részen a határárok nyugati mészén attól kb. (200 im-re a 'varjaisikéri »kikötő-«-vei szemben csoportosították a csónakokat. A halhoz szokott halászok és a kiét község lakói ilyen hosszú időn át hal nélkül nelm élhetitek. A bajon úgy segítették, hogy az a halász, akiinek két csónakja volt, a masszabbilkat íbaadta ellenőrzés alá, a jobbikat közös megegyezéssel olyan biztos rejtekhelyre vitték, ahol a helyzettel ismeretiéinek meg nem találták. A csónak telepet éjjel-nappal felváltva egy-egy halász őrizte, az elrejtett csanakon pedig álllaindóain halásztak. Ha jött az ellenőrzés a ' vigyázók bukáló

1 val (megveregették az egyik zárlat alatt levő csónakot. A víz a hangot továbbította. A tilosban halászok erre messze nyom nélkül eltűntek. Az ellenlőrzlés 6