Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

tésztára. A tepsin kívül érő tésztarészieket a 'megtöltés után egyenr ként visszahajtották, hogy a tepsiben levő megkent tésztát egészen betakarta. Ennek a ráhajtott tésztának a felső lapját is bekenték zsúpéval. Ezután vették a második levelet ós ráhelyezték az első megkent levél tákarólapjaira. Utána megismételték az előbb leírlt eljárásit. A nyolcadik oldallapot nemi kenték meg, mert ezzel zárták le az előző tésztasort. Helyette langyos sós vízzel meglocsolták, »megmosdatták« • és ikésse! az egész tésztamennyiséget teljes vastagságában keresztül szurkálták, hogy meg ne puffadjon. Forró kemencéibe tették, pirosra sütötték. Kimondottan bojtos eledel • volt, karácsony estéjén, nagypénteken, s általában böjti napokon éltek vele/

1 Előfordult, hogy nem /tepsiben készült, hanem egyszerűen kenyérsütő lapáttal betették a kemencébe és ott közvetlenül a forró téglán sült meg. A kenyér sütését a liszt előkészítése előzte meg. A kukoricát megöltették »parasztira«, vagyis a különböző minőségű liszt mind együtt volt, ahogy a malomkőről lefolyt. A gazdaasszony ezután különböző sűrűségű szitákon szelektálta. Sütés előtti nap délután 2—3 óra felé annyi marék sütnivalót tetteik 1 (liter langyos vízbe, ahány kenyeret akarták sütni, ez estig melegen tartva jól megkelt. Délután megszitálták a téknőbe a szükséges liszitmennyáséget, a teknő egyik sarkában este elkészítette a gazdaasszony a kovászt, a sütnivalót, 'amelyet eláztatott addig, a teknő egyik sarkába öntötte, melegvízzel leöntötte és annyi lisztet adott hozzá, amennyit az felvett. Ezután letakarta és keresztet vetett fölé. Reggel vizet melegített és annyi kanál sót tett bele, ahány kenyerét akart sütni. Akkor a kovászból, annyit különtett, amennyi a következő kenyérsütésihez kellett. Azután a teknőben imariadt lisztet a kovásszal és a sósvízzel jó kéményre összegyúrta, megdagásztotta, kiszaggatta és. szakajtóba tette, kiét óra hosszat kelni hagyta. A kenyér hétéveséhez két asszony kellett. Egyik a sültőlapáton a kemencébe emelte, a másik a rozslisztből készített péppel vagy sósvízzel megmosdatta. Be tevés közben fohászt mondtak, majd a kemence ajtajára keresztet Vetettek. Az első kenyéribe belenyomták a muitatóuj.jukát, hogy a villám ne hogy becsapjon, vagy ha becsapott, a kenyér oltsa el a tüzet. Másfél-két iára hosszat volt a kemencében. A fcukarioakenyér 3—4 nap múlva azonban megszáradt, de ekkor áss élvezhető volt, csak szelni nem lelhetett, darabokra kellett tördelni. A bajon úgy segítették, hogy tejbe vagy levesbe aprítva fogyasztották. Jobfhmódiú családok dologidőben több-kevesebb árpa vagy rozsliszttel keverték a kukoricalisztét. 38