Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

gort mád mennyiségiét, például együk nádarató 1400 kévét vágott le, s a kimutatásba csak 400 került.

6 A dézsmia megtörténte után az uraság is, az arató is maga gondoskodott az eredmény elszállításáról. A falubeliek kúpalakú csoimókfoan állították fel udvaraikban úgy, hogy a címer alkotta a kúp 'Csúcsát. A nádaratás vesződséges, nehéz niiunkla volt. Ezérlt nőket nem is alkalmaztak nádaratáshoz. A tolókiasza mozgatása egész napon, át, /a folytonos ellenállás leküzdésé rniatt fáradságba került. A kéve kötözése, emelgatésie, a partra vonszolás tiszteletreméltó teljesítményt jelentett, ha a megkívánt munkairalmot biztosítani akarták. Ebben a munkarészlegiben a fáradalmat >m<êg if okozta, ha aratás köziben az időjárás megenyhült, nnert a jégen a járást nehézkessé lós bizonytalanná tette. Az aratónak bizonyos kockázatot is kellett vállalnia. Nemegyszer 'megtörtént, hogy a kiszállítással nem végzett (kellő időiben, s csak a jég elolvadása után tudta munkája eredményét keserves kínlódással csónakon kiszállítani, valóssággal kimenteni. Az lis magesett, hogy ki sem lehetett vinni. Előfordult a körültekintés hiánya is. 'Eígyik-Hmásiik arató niem számolt a jég teherbíró képességével, ts egész szállítmányaival együtt mindenestül a vízibe esett. Némelykor a bohó fiatalság ds (megkárosította. iE dézsmálás előtt ^нраг kévét« elemeit vigasságai költségeire. Hát akkor miért vállalkozott a falu nagyreszté a nád aratására? Azért, mert az emberek az említettek ellenére is megtalálták számításukat. Saját épületeik karbantartásához nem kellett pénzt kíiadniiolk. Lakóházuk, istállóik, pajtáik, pincéik tetőfedésére, házkerítések Összeállításaira nem jelentett kiadást. Kitermelték a berekből. A vele nevű halászóeszköz elkészítésiére (megtalálták ugyanitt az anyagot. A nádaratás pedig pénz bevételit jelentett és segített a család eltartáöáiban. A szegényebbek arattak létfenntartásból, a jobb módúak, szorgalmasabbak, több pénzkeresés okából. Ez utóbbiak elvitték nádbeli keresetüket a környéken Samogyisáimsonijg, dél ífielé Sárdig, iBölhönyéig, Nagyhajómig, többször Kaposváron túlra is. Az arrafelé eső községek és az uradalmak szívesen megvették épületeik befödéséne. Cserepes ház régebben kevés volt. Mindenki nádat, vagy zsuppot rakott háza tetejére. A közbeeső uradalmiak is jó vevők voltak. Ezek főleg dohánypajtáikat, jégvermeiket szerették nád alá tenni. Vidékre szállítás allkalmiával a nád ára is magasabb volt„ amelyhez a fuvarköltségeket is hozzászámították. "Voltak nagy munkaerővel rendelkező családok. Ezek 2000 kévénél is nagyobb tételben arattak egy-egy télen. Ilyenek közvetítőket fogadtak, akik 28