Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

A »veic« — imáiként községünk népe imondja, rekesztő halászó szerszám. Ha növi den akarjuk meghatározni, azt bell mondanunk, haláiszási célokból készített, nádfalakbóll összeállított útvesztő. Leglényegesebb alkotórésze a fej és a kert. Fejlettebb alakjában ehhez járul még az udvar és lésza, a szantpáliak Tes varjaskérdek nyelvén léc. A fej 120 nádpálcából -'összeállított henger, amelynek két befelé forduló hajlása (között Mb. 8om nyílás Van. A nyílás szájánál végződik a tarok lésza. Itt kertinek nevezik:. A kert olyan hosszú nád-fal, amelyet a terepviszonyok megengeditek. A veicet a halászok úgy állították fel, Ihogy a íh'alaík járásának útjába essék. Ha a kert jól feküdt, (a halat haladásában feltartóztatta. Neon tudolttt rajiba keresztültörni, azónt annfak niieinltén haladt tovább. A kerít végén szembetalálta magát a fej nyílásával. Nem tehetett mást, a nyíláson át megkísérelte 'az, előrejutást. Tőnek vesével vesztébe jutott, mert a fegfoe került. Itt forgolódott jobbra-balra. A kivezető útra nem talált, a halászé lett. A veicnek ez volt a legegyszerűbb formája. Ami régi halászaink »vak veic«-nelk nevezték. Az emberi találékonyság ezt az egyszerű formát továbbfejlesztette. Hogy a fogás sikerét jobban biztosítsa, a fejjel szemben egy útvesztőt állított be, aimit »udvar«-nak nevezett el. A kettőt a lészávai, szentpáli és varjaskéri beszéd szerint »4éc-«-oei kötötlbe öszsze. Ezeknél is nádpárak döntötték el a nagyságot. Az udvar 120, a léc 17—25 nádpárból tevődött össze. Az udvar egyik végét szorosan a fej mellett szúrták le. A másik vége a kert mellett, de attól 6—7 cm távolságban végződött, úgy hogy a hal az udvarba becsúszhatott. A lécnek egyik végét a fej mellett szúrták le, a másik vége a kerít/tői 6—7 cm-re, hogy a hal ezien az oldalon is bejuthasson. A hal a kert falának mindkét oldalán haladhatott az udvar felé, mert útja arra vezette. Idejutva megfelelő helyet mean talált, reánézve az egyetlen résen menekült, a fejbe, számára a végveszély helyére. Hogy a vidra ellen jobban védhessék a kert, a léc és az udvar Végét, gyékény beléből készült fonállal felül lazán összekötötték egymással, úgy hogy a hál bemehessen, éspedig a lécnél 'és udvarnál az elsőnél, a kertnél a második nádpárnál. Ettől a kötéstől függött egyúttal la veioe fogásra alkalmatossága, vagy használhatatlansága . A hal a kart falának (mindkét oldalán haladhat az udvar felé, mindkét oldalán az udvarba benyomulhat. Itt megfelelő helyet nem találván, a lécen, mint egyetlen résen át tioválblbmenekül, de innen csak a fejbe, reá nézve a végveszély helyére jut. 14