Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)
nálják a foglalkozás megjelölésének. Bencsik Katalin, Kosaras Istvánné szerint »a gölöncsér szó nem jól volt mondva, inkább edényeseket kellett volna mondani«. A különbségtétel elég nehéz a két vidék fazekasai között. A helyi lakosság nem is nagyon válogatott, mindegyiktől vett. A legszembetűnőbb különbség az, hogy a magyarszombatfai edények vékonyabbak, a hedrehelyieké vastagabbak. Nem ennyire észrevehető az a különbség, hogy a hedrehelyiek fazeka arányosabb, karcsúbb, a talp és szájátmérő között 1—2 cm csak a differencia, míg a vasiaké öblösebb, talpátmérője jóval nagyobb mint a szájátmérő. Id. Bencsik István szerint a vasiak fazekainak nem volt olyan szép hangja, mint a hedrehelyiek fazekának. A mazánna korsó külső felét a magyarszombatfaiak rovátkolták, a hedrehelyiek nem. A rétestepsit a vasiak magasabbra készítették mint a hedrehelyiek, mert így több gabona fért bele a cser/ínéi. A vásárlóközönség viszont jobban szerette a hedrehelyiek lapos tepsijét, mert abban nem borult fel a rétes és nyilván olcsóbb is volt. A hedrehelyiek a cifrálásra nagyobb gondot fordítottak, náluk inkább a füzéres dísz ment poharak oldalán is, míg a vasiak megelégedtek egy-egy ponttal, apróbb foltszerű díszekkel. A vasiak fehér alapszínű mázas edényt egyáltalán nem készítettek, illetve nem hoztak Somogyba. Fokozatosan rátértek a hedrehelyiek egész repertoárjának készítésére az első világháború körüli időtől kezdve, mivel fazekakban már nem volt meg az a kereslet, mint amikor még minden házban füstöskonyha volt. Fekete edényt Mohácsról is és a Züric völgyből is hoztak az árusok: mezei korsót, szájaskorsót, virágcserepeket, mozsarat. Ezek füstös szaguk miatt kissé háttérbe szorultak a többi fazekasáruval szemben. Az 1920—30-as években azonban kedvezett nekik az a közhiedelem, mit valószínűleg a fekete edényesek terjesztettek el, hogy a fekete edények egészségesebbek, mint a többi cserépedény. A mohácsiak cséplés után jöttek, a nagy edényeket egyszer töltve cserélték, a kisedényeket kétszer töltve cserélték búzával. A »bugyogós« korsóba nem lehetett gabonát önteni, ezért ezt egy azzal azonos űrtartalmú kosárral helyettesítették, azt kellett búzával megtölteni. Durva szemcsés, mázatlan korsókat »vászonkorsókat« hoztak Zala megyéből Szentmihályfáról árusok. Ilyet ecetnek a tárolására használták, még ma is sok helyen található a padláson. Szemcsés voltukat a belekevert homoktól kapták 5 ' 1 Az előbb említett fazekasoknál primitívebb módon történt az edény korongolása, itt kézi koronggal. 48
