Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

zék kellett legjobban. Ősszel tálak, késő ősszel tepsik, tálak, kuglófsütők kellettek leginkább, mert ekkor voltak a lakodalmak. Ugyanekkor vették meg a koosonyástáliakat készülve a téli disznótorokra. Az évnek csaknem minden időszakában kellett a virágcserép, meg a gyerekjáték. A németek nem a gyári kőcserép-tányérokat vették falraakasztásra, hanem a hedrehelyiek falra akasztható cifra táljait. A szulokiaknak olyan tál kellett leginkább — meséli Bencsik István —' amelyiknek sárga volt az alapszíne, barnával volt bepötytyözve és el volt folyatva. A mikéi és szuloki németek ezenkívül még sok rétestepsit, tejesfazekat, túrószűrő fazekat vettek. A parasztélet rendjében nemcsak az edényhasználat idényeihez kellett alkalmazkodnia a fazekasoknak. Voltak falvak, ahol a cifrább edény kellett (pl. Csököly), a németek inkább az egyszerűbb edényeket vették, a magyarok a cifrábbakat, de a magyarok között is volt különbség, cselédeknek inkább csak a szimplamázas edényekre tellett, míg a parasztemberek a duplamázas, cifra edényeket is meg tudták venni. Az asszonyok pillanatnyi szeszélye is sokat jelentett. Kosaras István elmondta, hogy egyszer mikor Szabásra ment, a poharak egyikén rózsás, másikán lótuszvirágos dísz volt. De minden asszonynak lótuszvirágos kellett volna, mert olyat még nem láttak. Legközelebb csak ilyen díszűt hozott, és mind el is kelt. A gyerekjátékokat minél cifrábbra kellett készíteni. Jellemző Tóth Ferenc volt nagygazda adata a gyermek esztétikai érzékének sajátságára: »Kicsi gyermek voltam, volt egy sárgamázas paraszttányérom, fehér és zöld pettyek voltak benne. Mint gyereknek az: kellett nekem, mert az olyan különleges cifra volt«. A vásárolt edények számát a vagyoni helyzet határozta meg. Cselédek, napszámosok örültek, ha egy-egy darabot vettek meg valamelyik edényből, középparasztok egész sorozatot vettek, pl. Csökölyben 20—30 tepsit is megvett egy asszony. Jellemző a középparasztok mentalitására, hogy annyi edényt vettek meg, hogy ritka alkalmakkor (lakodalom, komabál, disznótor, halottitor, szüret stb.) annyi edény legyen, hogy ne kelljen kölcsönkérni. Edényeik azért nem maradtak kihasználatlanok, mert a szegényebbek kölcsönkérték. Kölcsönadni pedig kötelességük volt, ezt megkövetelte a falu belső Íratlan törvénye. A kölcsönadásért nem kérhettek viszonzást, legfeljebb a kölcsöníkérő nem adta vissza üresen az: edényt. 4 S