Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

Innen kivették, esetleg kis tömbökbe összegyúrták és nedves helyen tárolták: pincében vagy a műhely sarkában egymás tetejére felrakva, boglya alakban. Hogy nagyon ki ne száradjon nedves ruhával takarták le. Innen vettek el annyi agyagot, ami egy vagy két napi korongoláshoz kellett. Körülbelül 1 méter magasan 60 cm átmérőjűén felrakták egymás tetejére a kis tömböket, a »sulokkal« »összestofckolták«, s ezután az »agyagszelővel« »-faragóval« függőleges irányban agyagforgácsokat faragtak le, és közben a szennynyeződéseket kivették. A levágott agyagforgácsokat összegyúrták, kis vízzel meglocsolták, ha nagyon száraz volt akkor inkább vizes tálban forgatták meg, hogy egyenletesen beleszívódjon a víz. Ezután az «-agyaggázoló pallón-« vagy zsákon mezítláb összegáz olták az agyagot. Közben pallóstól felemelték, kétszer is átfordították és újból meggázolták. Körülbelül egy óra, másfél óráig tartott annyi agyag meggázolása, amit két napig korongoltak. Az így meggázolt agyagot elszeletelték, és a »gyúrópadon« meggyúrták, azaz két kézzel átgyúrták, »fenekűtek«, »főfenekűtéik« másodszori gyúrásra hosszúkás lett, s ebből kiszaggattak ujjukkal akkorát, amekkora egy bizonyos edényhez kellett. Akkor ezt meggyúrták még két-háromszor pogácsa formájukra, így került a korongra. A korongolás másképpen történt a különböző formájú edényeknél. A fazéknál a következőképpen: feltették az agyagot a korongra, korongolás közben »a szorítóbőrrel« kiszorították a fenekét, úgy, hogy a szárítóbőrrel belül dolgoztak, kezükkel kívül. Az edény falát így 8—10 cm-re húzták fel. Akkor a bőrt letették és korongolás közben »csőbe húzták« az edényt, azaz csak a kéz alakításával cső formában olyan magasra húzták fel, amilyen magasnak akarták a kész edényt. Belül »filccel vagy simító bőrrel« simították el a felszínét és alakították ki az »öblét«. Volt olyan fazekas, aki csak kézzel formálta az edény »öblét«. Nagyobb méretű fazekaknál kívül rovátkolóval korongolás közben alulról fölfelé ferdén barázdálták az edényt. A szájrész a »széle« kialakítása ugyancsak korongolás közben ment végbe vas, fa vagy rézkéssel. A nyakon néha kis vágást esztergáltak körbe, ezt »magyar szél«-nek nevezték. Ha a fazék a fül kivételével megkapta a megfelelő formát, vágódróttal vágták le kis talpperemet »fenékszöget« hagyva, és lapickával emelték le a polcra száradni. Mikor annyira megszikkadt az edény, hogy forgatni lehetett, tették csak rá az »abrincsot« és a fület. A fül anyagát olyan puhára »sléterezték«, hogy vizes kézzel könnyen lehetett húzni, odaragasztották a száj szélére és az edény öblére. Alul ujjukkal erősen odanyomták a fület, hogy ne legyen vastag, mert úgy könnyebben reped. 17