Draveczky Balázs: A Somogy megyei muzeológiai kutatás története (Somogyi Múzeum 6., 1966)

»Igen Tisztelt Titkár Uram! 4—5 hetes orbánc után indulóban vagyok a megérdemelt szanatóriumba, s így szíves soraira csak futtában tudok feleim. A faltöredék kora kétséges, — a középkortól le az őskorig mehet. Ügy anyagából, mint festéséből inkább középkorinak tartom a magam részéről; igaz, hogy a bichrom festés őskori cserepeken is előfordul, de faltapasztásról eddig nem ismerem. Ez azonban mm jelenti azt, hogy amit eddig nem találtunk, az máshol elő ne fordulhatna; hiszen magam is ásatok olyan meglepő dolgokat, amelyek felforgatják az eddigi elméleteket, s amiket meggyanúsítanék, ha nem magam szedném fel őket. A cserepek mind a neolithikumból származnak, vagyis a csiszolt kőkorból, s koruk kb. 5000 év; a meandroid díszítésű darabok szerint a kornak végéről valók, amely a mi vidékünkön már rendesen a rézkorral keveredik. A cserepekkel egyidős az állatcsont is, csak régészeti értelemben őskori, geologiailag nem »őslény«. Nem diluviális, hanem alluviális, fiatal szarvasmarha koponyatöredéke. Mivel csontvázakról nem méltóztatott említést tenni, bizonyára nem temetőről, hanem lakóhelyről van szó, erre vall a cserepek töredékvolta, s az állatcsonttal való előfordulásuk is. Azt hiszem, hamus-gödrök tűzhelyek nyomai és hulladék-vermek vannak ott. De valószínű, hogy valahol közel lehet a temető is, mert az ősember nem ment messzire a temetkezéssel, — olykor a putrijába temetkezett is. — Ami az ó-halmi ősök nemzetiségét illeti, annak a megállapításáról, természetesen nem lehet szó. A kőkori rasszokról csak annyit tudunk, hogy már akkor is keverve voltak az ún. hosszú-fejű elemek a rövid fejűekkel. Minden precízebbnek látszó megállapodás, mint pl. a németeké, akik már a meander-díszek népében is germánt látnak, ma még merő találgatás. Tömérdek rendszeres ásatás kellene ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket meg lehetne közelíteni, sajnos mire odaérnénk, hogy erre is volna pénzünk, akkorára a legtöbb telep és temető elpusztul. Ugyan ahogy ma állunk, lehet, hogy mi még hamarabb. A cserepek mindenesetre megérdemlik a megmentést, addig is„ amíg a múzeum egyesületnek egyszer módjában lesz ásatni. Titkár Uramnak vagyok mindig kész szolgája: Móra Ferenc s. k. igazgató« 1932 májusában az egyesület 5 napig folytatta a ságvárd ásatást. Szalacskán kimcslielet került elő, mely 40 darabból állt, — ezek között volt az országosam ismert Hercules-szobor is, •— Nagy M. József felajánlásaként gyarapította a régészeti anyagot. Ugyanakkor 44