Draveczky Balázs: A Somogy megyei muzeológiai kutatás története (Somogyi Múzeum 6., 1966)

keit, s soha sem lesz oly színvonalú múzeumunk, amilyen Somogy­vármegye múltja, híressége s kulturszükséglete megkíván.« A 20-as évek további feladatta isimét a taggyűjtés volt. Míg az egyesület alapításakor a vezetőség gazdag mecénásokra, a megye nagybirtokosiaiira támaszkodott, addig most, látva, hogy az igazi bázás a ímegye szélleskörű közönsége, a figyelem és kérés hozzájuk fordult. Ezt bizonyítja az iskola igazgatóikhoz 1923-ban küldött körlevél, amelyben azonban inteimicsalk anyagi támogatást, hanem amyaggyűjtő segítségeit is ként az egyesüllet. Nagyobb pénzbeli adomány okra is szükség volt azonban, így a múzeum 'részéire az egyesület elnöke Darinay Klajietám 100 000 koro­nás alapítványit tett, a /Mezőgazdasági—Ipari R. T. cukorgyára 3000.— (koromat adott, és sorolhatnánk az adotmányoziók sorát. Ezek az összegek a háborús (nehézségek után a tagdíjakból befolyt összegein és tárgyi ajáindéikokom kívül nagyban lendítették az egye­sület külső és belső munkáját. Időiközben 'dir. Langer Auüéi Máv. Iraternátus igazgató segítsé­gével a raktári, illetve a helyiség probléma is mjegoldódott. A Máv. Internátus folyosóin 7 szekrényben helyezitek el a pimcébői és pad­lásról megmentett anyagot. Nehézség azért imaradt bőven, így pl. hivatalos helyiségnek teltein a gondnoki irodát, nyáron a folyosót használták! Az egyesülőt bázisa 1923-tól jielentősen megerősödött. Ennek köszönhető, hogy 1923-han Gönczi Ferenc közel 100 napig végzett néprajzi kutatást 85 községben és 1593 tárgyat gyűjtött. Jelentősen gyarapodott az egyesület az 1920 augusztus 30-i örökösödési szer­ződés szerinti 'Rippl-Rónai Ödöln féle hagyatékkal lis. iE gyűjtemény jelentős tárgyi gyarapodást jelentett: a gondosan leltározott és nyilvántartott kép, szobor és néprajzi-ipairíműveszeti gyűjtemény meghaladta az 1000 darabot. A tanárok bevonása és felszólítása alapján a tanulók is gyűj­töttek, majd (alispáni köriervél után az egyesület is felszólította a lelkészeket, tanítóklat, jegyzőket a terepmunkák segítése érdekében. Ez a sokoldalú kapcsolat erednilényezte, hogy az egyesület tu­domást szerzett a Visnye Iközségben Űjhelyi György birtokán elő­került Tóth Imire és Tienlgerdi György visnyei lakosok által talált, mintegy másfél felöntőnyi római piénzleletról. Az egyesület annyit kért belőle, amennyi megmenthető, ikevés eredménnyel. A nagyarányú gyarapodás megkövetelte, hogy ia bekerült anyag­ról ne csak táirolási, hianiem anyagmegóivásii szempontból is giondos­kodjamak. Nem célunk ezen a helyein Gönczi Ferenc e téren is ki­emelkedő munkásságát ismertetni, de legyen szabad csak egy, az éremianyag konzierválásáról szóló, a maga nemében országosan is párját ritkító leírást bemutatni, melyet Gönczi felkérésére Rhé Gyu­la MÁV. felügyelő, veszprémi múzeumi osztályőir írt Kaposvárra: 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom