Fehér Erzsébet: József Attila kiállítás Balatonszárszón (Somogyi Múzeum 4., 1965)

A kiállítás első terme e kínzó, munkában és csalódásban egyaránt gazdag múlt főbb állomásait járja végig. A szárszói tragédia motívumait a költő maga jelölte ki számunkra néhány hónappal halála előtt írott önéletrajzában: a Curriculum vitae-Ъеп. Megrázó erővel eleveníti meg szomorú gyermekkorát, sok nélkülözését, művészetét körülvevő roppant süketséget. E vallomás nyomán választottuk ki az életrajz megfelelő mozzanatait és dokumentálni próbáltuk az önvizsgálatot. „1905-ben születtem Budapesten" — kezdődik az önéletrajz. A kiállítás első képe szülőházának udvarát mutatja. A jobboldalt látszó földszinti szoba-konyhás lakásban látta meg a napvilágot József Áron szappanfőzőmunkás és Pőcze Borbála Szabadszállásról származó volt cselédlány harmadik gyermekeként. József Jolán így emlékezett erre: ,,1905 április 11-én megszületett a várvavárt fiú. Születése majdnem anyánk életébe került — öt és fél kiló volt, amikor a világra jött." (József Jolán: József Attila élete.) A tehetséges, szakmunkás apa szerény, de biztos létalapot teremtett (kis családjának. 1908 nyarán egy napon váratlanul eltűnt. A család azt hitte, vállalkozókedve és kalandvágya, valamint az akkori tömeges kivándorlás láza a tengeren túli új világ felé vonzotta. Sokáig vártak hírt; egy váratlan felbukkanás után 1909 júniusában Romániából, Craiovából írta utolsó levelét gyermekeihez, imajd nyoma veszett. A levél utalása alapján a család azt hitte, mégis Amerikába ment, de bizonyosat nem tudtak. József Attila hároiméves volt ekkor, nyilván, igen keveset értett a három kicsi gyerekkel magára maradt mama gondjaiból, de annyit feltétlenül, hogy gondokkal teli, szomorú életüket összefüggésbe hozza az apa eltűnésével és a kivándorlással, mely — személyes élmények alapján — költészetének visszatérő témái közé tartozott. Csak most értem meg az apámat, aki a zengő tengeren nekivágott Amerikának ... (Csak most...) írja röviddel halála előtt; talán maga sem tudta, hogy József Áron soha nem jutott el a tengeren túlra, hanem — mint a legutóbbi kutatás kiderítette — Temesvárt halt meg alig két héttel fia előtt. Az egyedül maradt mama alkalmi háztartási munkákkal kereste gyermekei és a maga szűkös, napi kenyerét. Lassan mindenük zálogba került, az élet drágult s munka sem volt rendszeresen. „Ö maga megvont a szájától minden falatot, hogy nekünk több jusson. Vékonyka lett, kicsi, lerágtuk a húsát, elszívtuk a vérét" — írja József Jolán. Végre rászánta magát — hiszen nem tehetett egyebet —, hogy két kisebb gyermekét menhelybe adja. így került az ötéves Attila kisebbik nővérével, Etával Öcsödre Gombai Ferencék házához 1910 márciusában. Az itt töltött két esztendő kitörölhetetlen nyomot hagyott József Attilában; gyermekkorának talán legnagyobb sérelme 6