Draveczky - Sági - Takáts: A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára (Somogyi Múzeum 2., 1964)

A rézkor elejéig a csontvázakat kuporított helyzetben he­lyezték a sírba. Az elégetett halott maradványait nagyobb edénybe, urnába gyűjtötték. Értékeit, ingóságait vagy az urna mellé, vagy magába az urnába helyezték. Találunk kőből faragott, téglából épített sírokat, sírkamrákat is. Ezek vagy római, vagy középkori eredetűek. A koporsós temet­kezés általános használatban csak a késői középkortól ismeretes. Népvándorláskori népek harcosainak néha a lovát is mellé temették. E leletek a régészet, a régi korokkal foglalkozó tudomány becses emlékei. Általuk ismerjük meg az emberi és társadalmi fej­lődés különböző népeinek életét és kultúráját. Kárt tesz, és nemzeti értékeinket engedi pusztulni, aki a föld­munkák, építkezések során előkerült emlékeket tudatosan rongálja, vagy megsemmisíti. Megemlítjük itt azt is, hogy törvény kötelezi a földből előrekerülő régészeti emlékek múzeumi bejelentését, és tiltja azok bolygatását, megásását, szétrombolását. Ahogyan Múzeumi Baráti Körünk bejelentett adataiból jelen­tősen gyarapodott e dolgozatunk tudományos értéke, úgy előszavunk­ban ismételten kérjük, segítsék bejelentéseikkel múzeumi munkán­kat, hiszen ezzel hozzájárulnak dolgozatunk folyamatos bővítéséhez, melyről azt is mondhatjuk, hogy Somogy megye kis ABC-rendes régészeti lexikona. E füzet elsősorban a megyei helytörténeti kutatók munkáját kívánja segíteni. A megye határainak rendezése előtti Somogy me­gyéhez tartozó falvak adatait is összegyűjtöttük, és ezzel a szomszé­dos megyék múzeumainak részére is szolgáltatunk adatokat. Tekintettel dolgozatunk elsősorban népművelő céljára, nem hozzuk a lelőhelyekkel kapcsolatos, részletes régészeti szak­bibliográfiát, csak az Archeológiai Értesítő adatait. Ez a legfonto­sabb és magyar nyelven megjelenő, könnyen hozzáférhető folyóirat az esetleges elmélyültebb kutatáshoz segítségül szolgál. Kaposvár, 1963. december. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom