Draveczky - Sági - Takáts: A Somogy Megyei Múzeumok régészeti adattára (Somogyi Múzeum 2., 1964)

edénymaradvány, csontmaradvány került felszínre a Góré domb déli részén. (Sm. M. Szl.: I. 341—393.; Sm. M. A. lsz.: 568.). Vasútépítés közben neolitikus cserepeket találtak. A Cser dűlőben, mely a községtől északra esik, a plébánia rétjétől nyugatra fekvő domboldalon pénzeket és edényeket találtak. (Sm. M. A. lsz-: 569.) Harminc darab friesachi ezüstdrachmáról. (Arch. Ért. 1878 156. old.) IV. Béla pénzéről. (Arch. Ért- 1889 88. old.) SOMOGYSZOB 1879-ben neolitikus edénytöredékek és orsógomb került elő. (Sm. M. R. T. T. É.: 53.; Sm. M. A. lsz.: 570.) Bronzkori leletről. (Arch. Ért. 1894 257. old.) SOMOGYUDVARHELY A község déli végén az ún- „Temető dülő"-hen a téli erdősítési munkálatok során temetkezési helyre akadtak. A múltban téglaépítkezési nyomokat is fedeztek fel itt. (SMM. okmánytára, jegyzőségi jelentés; Sm. M. A. lsz.: 571.) SOMOGYVAMOS A községekben neolitkori kőbalta került elő 1925-ben. (Sm. M. Szl.: I. 98.; Sm. M. A. lsz.: 599.) Remetepuszta már a tatárjárás, előtt is fennállott. Albeus mesternek 1240—1247. évi összeírása szerint a szentmártoni apátnak itt két ekére való földje volt. 1494—1495-ben királyi birtok. Az 1575. évi adólajstrom szerint még négy adóköteles házat írtak össze. 1726-ban a puszta Guary Gáboré és Póka Miklósé. 1767-ben a pusztát Guary birtokában találjuk. Vincemajor csak a múlt század közepén épült. Ide tartozik még Ihászpuszta is. Boros Endre pedagógus adatgyűjtése- (Sm. M. A. lsz.: 572.) Egyéb adatok: Uros pannonhalmi—szentmártoni apát 1225-ben földet vásárolt a Gamástól délnyugatra eső Vityapuszta határában. Ebben az időben az apát kápolnát építtetett, a két ekealj birtokon Szent Jakab tiszteletére. Később a kápolna mellé kis szerzetes ház is épült. Ebben néhány szerzetes (feltehetően bencések) remetéskedett és kezelte a gazdaságot. Innét ered a „Remetepuszta" név is. A két ekealj föld 240 holdat jelent. Ezt a részt értesülés szerint kőfal vette körül. Dr. Szegedi Tasziló pannonhalmi történész adatgyűjtése alapján Boros Endre nevelő közlése- (Sm. M. A. lsz.: 572.) 46