Takáts Gyula: A Rippl-Rónai Múzeum állandó kiállitásának vezetője ( Somogyi Múzeum 1.)

termények: a búza, az árpa, és a köJes. Bronzból jobb, tartósabb eszközök készültek, de a régi, kő és réz-eszközök továbbra is használatban maradtak. A bronzkori, békés paraszti lakosság életét az időszámításunk előtti évezred fordulóján északnyugatról benyomuló illyr törzsek, valami nil DélMagyarország felöl érkező steppei népek zavarják meg. Az itt maradt őslakosság beleolvadt a bódító népcsoportokba. A nagy, ellentétes irányú népmozgás új kor kezdetiéit jelenti: a korai vaskorszakot. (I. e. 1000—400, Katonai demokrácia kora.) A vas először ékszerként és fegyverként jelent meg*. Az itt élő őslakosság a hódítók feltartóztatására katonailag szervezkedett, és — környékünkön több helyen található — jól kiépített földvárakban keresetit menedéket. Mozgalmas, háborús időkre vall az e korban elrejtett rinyaszentkiráilyi rafctárlelet. Kardok, lándzsacsúcsok, tőrök, harcibalták kerültek a föld alá. A korai vasikor népei, ugyanúgy, mint a bronzkoriak, halottaikat elégették, és urnába téve elföldelték. A gazdagabbak a földvárak közelében halmok (úgynevezett tumulusok) alá temetkeztek. A késői vaskor (I. e. 400 — 1. e. I. sz. közepe). A Rajna vidékéről kelet felé vándorló kelták megszállták a Dunántúlt. Előkerült leleteikből megállapítható, hogy egyik fő törzsi központjuk a Nagyberki község határában lévő Szalaicska-puiszta volt. Nagyobb, faluszerű településüket földsánccal vették körül. Iparuk fejlettségére jellemző, hogy ők használták először a fazekas-korongot. Szálacska kereskedelmi gócpontjuk is volt, fontosságát mutatja, hogy itt pénzverd éj üik is működött. Római kor (I. e. I. sz. közepe — Lu. IV. sz. végéig). A római üzletemberek már az időszámításunk előtti első században szoros kereskedelmi kapcsolatban álltak az itt élő illyr—kelta lakossággal. A római légiók Augustus császársága alatt, foglalták el Dunántúl területét. A kelták törzsi központja: Szálacska földművelő, állattenyésztő faluvá zsugorodott. A telepen tovább dolgoztak a kelta iparosok, de az eszközök sem formában, sem kivitelben nem. mutattak igazi fejlődést. Jól szemlélteti ert a kiállításon bemutatott kovácsműhely mezőgazdasági eszköz és kocsigyártó-bognár szerszám lelete. A szőlőmiűvelést a rómaiak, honosítótták meg Somogy területén is. A szőlő és bor istenét, Libert (Bacchus) kisebb szentélyekben tisztelteik. A Liber és felesége, Libera tiszteletére emelt művészi márvány dombormű Bodrog—Alsóbü pusztáról került elő. A^ harmadik századtói a rómaiak a birodalmat támadó népekkel szemben védekezésire szorultak. A betörésektől elpusztított tartományokba a birodalommal közösséget vállaló, földhöz kötött törzseket telepi tetteik. A telepeiket a tartomány belsejében is vastag fallal vették körül, ilyen, a IV. században virágzó város került elő Ságváron (Tricciana). A telephez Z