Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)
A betyárok világa - szarukürtök
Rózsa Sándorról rockopera készült, Sobri Jóska életét 2002-ben tévésorozat dolgozta fel. Bár az utókor szemében a betyárok élete tele van romantikus elképzelésekkel, ha belegondolunk, milyen lehetett állandó menekülésben lenni, napokig éhezni, fázni, a társadalom számkivetettjeként jövőkép nélkül élni, valójában egyáltalán nem volt ez aranyélet. Ugyanakkor a betyárok sem voltak mindig azok a nemeslelkű banditák, akik a gazdagoktól rabolt zsákmányt a szegények között osztják szét. Sokszor valódi bűnözőként öltek, raboltak, rettegésben tartották a vidéket. S ha a szegény embert valamennyire el is kerülték portyáik során, annak oka leginkább az lehetett, hogy tőlük nem volt mit elrabolni. A híresebbek is csak pár év „virágkort" éltek meg, vagy elkapták és kivégezték őket, vagy valamelyik börtönben végezték, mai szemmel elképesztő körülmények között. Betyárok leggyakrabban pásztorcsaládból származtak. Érteniük kellett az állatokhoz, ismerniük kellett a terepet, hiszen enélkül a tudás nélkül nem boldogultak volna. Az alföldi területeken leginkább ló- és szarvasmarha tolvajlással, míg a Dunántúlon, főleg a Bakonyban és Somogybán disznó és juh „szerzéssel" vívta ki hírnevét a kezdő bandita. A szilaj, félszilaj módon tartott állatok pásztorainak megvolt a lehetősége az ügyeskedésre. A falu vagy az uradalom népétől távol könnyen dolgozhattak saját zsebre. Ez nem is igazán számított közöttük bűnnek, inkább „ügyesség" volt. Somogybán a kanászokat tartották a legbetyárosabb természetű pásztoroknak, leginkább nekik kedvezett a terület természetföldrajzilag és azt se számolta senki, hogy a félvadon tartott disznófalkában hány malac született. A Dráva túlpartján a horvátoktól lopott disznót négy nap alatt tudták elhajtani a Balatonig, ahol továbbadtak rajta. Megtehették, hiszen a nagy, összefüggő erdőségek és a berek elrejtették őket. Összedolgoztak egymással a pásztorok és a betyárok, sikereik hátterében leginkább kiterjedt kapcsolatrendszerük és terepismeretük állt. Afalu népe is segítette őket, bár leginkább a kemény megtorlástól való félelem miatt. Kettős szorításban éltek gyakran maguk a pásztorok is: vagy szövetkeznek a betyárokkal és kockáztatják saját munkalehetőségüket, vagy ellentmondanak nekik és életükkel, testi épségükkel fizetnek. Mindemellett a pandúrok is szorongatták őket, hogy információhoz jussanak egy-egy üldözött betyárbanda kapcsán. Betyárok az RRM 2795 leltári számú sótartón