Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)

A idő - óraláncok

nem sokszor inkább a kocsmában emlékeztek nagy mulatozás közepette, ahol nem csak védőszentjüket, de saját mesterségüket és közösségüket is megünnepelték. Az esztendő beosztásában további fontos dátum volt számukra április 24-e, Szent György napja. Általában ekkor fogadták fel őket, ettől a naptól fogva már ki lehetett hajta­ni a jószágot legelni. Szeptember 29-e volt a hivatalos behajtás napja, ekkor számoltak el a kezükre adott jószággal. Szeptembertől áprilisig tartott a sertések téli hizlalása, ebben az időszakban makkoltatták az erdőn a fókát3. A hét napjai közül kedd és péntek volt piacnap, amikor behajtották az eladó állatokat Kaposvárra. Mivel a disznó lassabban megy, mint az ember, hajnali kettőkor keltek útra, hogy reggel hét órára megtegyenek egy körülbelül 18 km-es távolságot. Az idő és távol­ság tekintetében érdekes adat, hogy a lopott jószágot egy ügyes kanász a Drávától négy nap alatt terelte fel a Balatonig.4 Az órák használata csak a 20. század fordulóján kezdett vidéken elterjedni, a falvak­ban és mezővárosokban az éjjeliőr és a bakter kiáltotta ki az időt.5 A fémből készült óraláncok mintájára a faragópásztorok csontból és szaruból készí­tettek láncot. Egy vagy több sorosak is lehettek, gyakran makk, csizma vagy lakat alakú, lelógó díszekkel. Ezeket leginkább őzagancsból formálták, mert ez főzés nélkül is puha, jól faragható anyag. A lapos elemeket csontból vagy szaruból készítették. A kifőzött marha­szarvat satuban kilapították és amíg meleg volt, felszabdalták szalagokra, ilyenkor úgy vág­ható, mint a szappan. Ezekből metszették ki a kívánt formákat. Az összekötő karikák mindig szaruból készültek: a kivágott darabokat forró vízzel puhították, átvágták, összeillesztették, majd visszakeményedett. Ez a munkafolyamat bizony nem kímélte a körmöket! Részlet az RRM 2334 leltári számú óraláncról 3 Más néven falka. Somogybán így nevezték a pásztorra bízott sertésállományt. Takáts 1986:17. 4 Takáts 1986:39 5 • Morvay Judit 1978. Az idő. In. Jávor K. - Küllős I. - Tátrai Zs. (szerk.) Kis Magyar néprajz a rádióban. RTV­­Minerva, Bp. 208-209.

Next

/
Oldalképek
Tartalom