Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)

A bajusz - tükrösök

,«, Kecskerágó (Euonymus europaeus)

homályosan látunk".5 Ez ma már nehezen értelmezhető hasonlat, azonban az ókorban még fényesre csiszolt fémdarabokat használtak tükörnek, ezek felülete pedig hamar oxidálódott, így valóban homályos képet adtak. A tükör működésének fizikai alapja, hogy a jó fényvisszaverőképességű felület egyenetlenségei kisebbek a visszavert fény hullámhosszánál, vagyis nem szórja, hanem visszaveri a beérkező fénysugarat. A források alapján a 12. századra datálják azt a felfedezést, hogy ha a csiszolt fémlap elé üveget helyeznek, az egyrészt gátolja az oxidációt, másrészt megoldja az átlátszóság problémáját is.6 A következő évszázadokban folyamatosan fejlesztették az előállítás technológiáját: a csiszolt üveglap hátuljára ónlemezt tettek, erre pedig higanyt hordtak fel. így készült a higanyfoncsor, amit később ezüsttel vagy alumíniummal váltottak fel. A 19. század elején egy német vegyész, Justus von Leibig nevéhez fűződött az ezüstnitrát-oldattal való tükörkészítés felfedezése, mely lényegesen leegyszerűsítette a folyamatot. S bár ma már nem homályosak a tükreink, mégis egyre kevésbé látunk „színről színre".

5 1 Kor 13:12

6 Kovács-Mester2002:101