Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)
A tisztálkodás - borotvatartók
ATISZTÁLKODÁS • BOROTVATARTÓK A férfiak arcszőrzetének tekintélyt parancsoló jelleget tulajdonít számos hiedelemmonda. Nem véletlen, hogy az Észak-Magyarországon szokásban lévő asszonyfarsang szimbolikusan azzal isjelzte a nők hatalomátvételét, hogy borotválni jártak.2 Ezen a napon, évente egyetlen egy alkalommal felszabadulhattak a társadalmi és erkölcsi nyomás alól, s hogy ezt kifejezzék, maskarájukra farkat erősítettek, mondván: „Farka van az aszszonynak is." A férjezett nők ihattak, mulathattak, tréfálkozhattak, a férfiaknak nem volt hatalma felettük, azonban esti mulatságuk szigorúan zártkörű volt. Délelőtt fakéssel jártak borotválni, az elkapott áldozat arcát liszttel szórták be és jégcsappal szappanozták. Közben javában tréfálkoztak vele, előfordult, hogy arra bíztatják, nézze meg magát a tükörben, majd az egyik asszony farral hajolt az áldozat elé. Minden egyes kultúrában vannak szabályok arra vonatkozólag, hogy mit tartanak tisztának és mit szennyezettnek. Ahhoz, hogy a társadalom elfogadott tagjai lehessünk, testün- Hátrafésült hajú csertőiférfi^ 1920-as ^ ruh^zatunkat a társadalmi elvárásoknak evek. Gönyei Ebner Sándor felvetele. r , , , ... .. .,. , поллл/г 00 megfelelően kell elrendeznünk, megtisztítanunk. RRM Nr 2520-03 . , «i ■ # # _ .. . , . A tisztálkodás nem pusztán fizikai aktus# hanem testkultúránk része, egy olyan átmeneti rítus, melynek során a rendezetlenség (szennyes, veszélyes, tabu) állapotából eljutunk a rendezettbe (tiszta, átlátható, elvárt).3 Juhász Katalin paraszti tisztálkodásról írott könyvében4 a test tisztántartásának három, korszakonként eltérő modelljét mutatja be, melyben csak a legutolsó esetben válikjellemzővé a mai ideálhoz legközelebb álló higiéniai gyakorlat. Körülbelül a 20. század elejéig a napi mosakodás férfiak estében az arc, felsőtest és kezek átöblítését jelentette. Tavasszal és nyáron esetenként lábat is mostak, azonban a test teljes megmosása csak a vasárnapi ünnepnapot megelőzően, hetente egyszer történt, ez is csak a tavaszi-nyári időszakban, illetve korábbi évszázadokban csak a legnagyobb ünnepeket megelőzően. Az asszonyok kevésbé tisztálkodtak a férfiaknál, a maga korában túlzott gyakoriságú és intenzitású mosakodás az erkölcstelenség, kényesség vagy betegség gyanúját keltette mások szemében. A szilaj pásztorok a korabeli források szerint a falvak és mezővárosok lakóitól is eltérő tisztálkodási normákat követtek, megjelenésük még egy mezővárosi lakosban is undort kelthetett. Tiltó rendelkezésekkel próbálták őket távol tartani egyes települések, például bizonyos helyeken estig el kellett hagyják a város határát. Testüket és hajukat leginkább zsírral védték a kellemetlen élősködők ellen, jellegzetes ruhadarabjuk volt a tölgyfagatya. A 4-6 szálnyi, durva kendervászonból készült gatyát juhtejbe kevert csertölgy fahamujába taposták vagy kifőzték, majd faggyúval, zsiradékkal kenték be. Az így kezelt ruhadarab védelmet nyújtott az időjárás viszontagságai és a rovarok ellen is. A tölgyfagatyát sohasem mosták, addig hordták, míg le nem szakadt róluk. 204 2 A szokás részletes leírását lásd itt: Jávor 1969 3 Juhász 2006:11-12 4 Juhász 2006