Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)
A dohányzás eszközei
„Legkedvesebbnek akkor mondják őt, amikor kertek sövénye mellett, rejtegetten, fináncszem elől titokban g leveledzik. A színe zöld, mint a kártyaasztalé; az illata fanyar, mintha a világért sem akarná elárulni azt a sok örömöt, amit belsejében őriz. Bújdosó életében nem vágyódik arra, hogy a költő verset írjon mint a szép leányról, habár szűzies- m > sége adja meg neki csodálatős értékét. Meglapul a sövény mellett, mint valami titokzatos cimbora, aki még a gazda kacsintását sem meri viszonozni. És nyomban a pbdlásra szökik a Hz ára- - dó lóbőrökhöz, a kémény mögött lakó házi kísérteihez, a piros csövű tengerihez, amikor a kert ritkulni kezd körülötte, és a finánc csizmát húz a lábára utazásaihoz. A titkos életmódot továbbra is kedveli a szalmazsákban, az eresz alatt A DOHÁNYZÁS ÉS ESZKÖZEI és egyéb rejtekhelyeken, és ha útra kel: csak zsákban és szűr alatt szereti megtenni az utat. Olyan lopakodva, óvakodva jön be a házak kapuján, mintha vinni akarna valamit. Pedig hoz: jókedvet, felvillanó mosolyt, kedves titkot magával. Aztán miért is van ez a bújdosó élet, amelyet születésétől kezdve folytat? Bizony, semmi másért, minthogy füst váljon belőle, amely kioson az ablakon, az ajtón - de míg a szobában van, úgy elmulattatja az embert, mint a legjobb szerető." (Krúdy Gyula: Dohány) A burgonyafélék családjába tartozó dohány (Nicotiana) őshazája Dél-Amerika. Latin nevét Franciaország portugál nagykövetéről, bizonyos Jean Nicot-ról kapta, aki 1559-ben Medici Katalinnak migrénje enyhítésére dohányt küldött. Ez a különleges növény úgy védekezik kártevői ellen, hogy nikotint termel, mely erős idegméreg. Az indiánok számtalan módon használták a dohányt: felszippantották, rágták, főzeteket készítettek belőle, füstjét belélegezték, rítusok és gyógyító eljárások nélkülözhetetlen kelléke volt. Amerika felfedezése után Európában spanyol és portugál közvetítéssel a 16-17. században kezdett elterjedni, oly gyorsan, hogy 1642-ben Vili. Orbán pápa bullát adott ki, melyben megtiltja a misén való dohányzást. Hazánkba egyrészt németterületekről került: kereskedők, diákok, iparosok, papok által; másrészt a törökök is terjesztették a hódoltság alatt. A17. században sorra születtek a dohányzást tiltó rendeletek, bizonyítva az újfajta élvezet terjedését.1 Néprajzi szempontból kifejezetten érdekes a dohánytermesztés vizsgálata, mert kiválóan példázza, hogyan kapcsolódott össze és hatott egymásra egy élvezeti értéket képviselő, újfajta kapásnövény és a társadalmi berendezkedés. A feudális adózás a szemtermelő, kötött rendszerű nyomásos gazdálkodáson alapult. Mivel a dohánytermesztés csaknem hússzor annyi munkát igényel, mint a gabonatermesztés, a befektetett munka nagyobb része lett adó formájában a földesúré, így a termesztése nem állt érdekében a jobbágyoknak. Ha meg akarjuk érteni az egyes dohánytermesztő vidékek kialakulását, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy mikor, hol, kinek és miért állt érdekében ekkora plusz munkát befektetnie ebbe. 1 Takács 1964:9-13 127 A DOHÁNYZÁS ÉS ESZKÖZEI
