Pásztora Zsófia (szerk.): A pásztorok világa. A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Látványraktárában őrzött pásztorfaragások katalógusa - Mesélő tárgyak 1. (Kaposvár, 2018)

Bevezetés

tárgyakra rá is faragta az alkotó a nevét, a földrajzi mutatóknál csak a magángyűjte­mény helyét tudjuk feltüntetni, ami nem jelenti azt, hogy onnan származik a tárgy. A Gönczi Ferenc által leltározott darabok esetében is számos alkalommal előfordul, hogy csak annyit jegyeztek fel a leírókarto­non: „egy kanásztól" vagy „pásztorfaragás". Pedig a tárgyakon szereplő monogramok, évszámok, feliratok azt bizonyítják, a készí­tőkből nem hiányozhatott a szerzői öntu­dat.21 Jellemző azonban, hogy akkor kezdik munkáikat szignálni, mikor a faragás egyre jelentősebb keresetkiegészítő tevékeny­séggé válik számukra, illetve a tárgy aján­dékjellegét kívánják hangsúlyozni. A későbbi korok tudományos kutatása számára körvonalazódott több újító és vezéregyéniség is. A spanyolozás nagy­mestereként számon tartott Király Zsiga fiatalon kapcsolatba került Sobrival és ban­dájával. A rábaközi juhászlegény bejárta a Balaton-felvidéket, de többször rabosko­dott Zalaegerszegen és Szombathelyen is. Alkotásait a dunántúli pásztorművészet remekeiként tartják számon, művészete feltehe­tőleg sokakra volt hatással.22 Balázs Vendelt, Kiss Istvánt, Jáger Józsefet, Bagói Andrást, Sótonyi Józsefet ugyanúgy sajátos stílusjegyek és remek darabok jellemzik, ahogy több olyan pásztorfaragót is, akiknek neve sajnos nem maradt fenn, csak munkáik tanúskod­nak tehetségükről. Az egyes faragókörök alkotói bár vettek át egymástól technikai és díszítésbeli megoldásokat, azokat igyekeztek a saját maguk stílusába beilleszten i, át­formálni. A stílusjegyek terjedésében fontos szerepe lehetett annak, hogy a pásztorok életük során nagy területeket bejártak, a munkavállalásban kevésbé voltak helyhez kötöttek. Bizonyos börtönök és a bűnözők foglalkoztatására létrehozott dologházak is lehetőséget biztosítottak a faragásra, mely szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy az egymástól távolabb élő faragók rabságuk idején társaik munkáit látva tovább alakít­sák mintakészletüket.23 24 Díszítés tekintetében a dunántúli pásztorfaragások sajátos jellemzőjeként tartják számon a figurális ábrázolást. A faragók a festőasztalosoktól is átvettek motívumokat, például sellőt, korsós virágokat, oroszlánt.2í> A 19. század második felétől egyre népsze­rűbbé válnak a betyárábrázolások. Ugyanerre az időszakra tehető a leghíresebb betyár­bandák működése is, Juhász András, Séta Pista és a Patkó testvérek tartották rettegés­ben a vidéket.25 A betyárok vonulása, elfogása és találkozásaik megörökítése mellett Tóth Mihály fafaragó, volt segesi számadóju­hász. Régi pásztorcsaládból származott, a hí­res betyár, Patkó Bandi unokája volt. (RRM NF 6679, Knézy Juditfelvétele) 21 Fél Edit-HoferTamás 1975:23 22 Szelestey László 1996. Faragó emberek, pásztorművészet. In. Gráfik Imre (szerk.) Vas megye népművészete. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely. 335.0. 23 Szelestey 1996:317-321 24 S. Kovács Ilona 2001. Pásztormüvészet. In. Kapitány 0. - Imrő Judit (szerk.) Somogy megye népművészete. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár. 354.0. 25 A betyárokról és a betyárromantikáról bővebben lásd a szarukürtöket feldolgozó fejezet bevezetőjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom