Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)
__ /^L^^^V^> —— —SOMOGYTÚR A legrégebbi magyar helységeink egyike. Mint a legtöbb somogyi falu, Somogytúr is kétszer született. Először a XI. században, másodszor a török hódoltság alatti elnéptelenedés után a XVIII. században. „Tuur"-i puszta néven már Szent László király 1082-ben kelt megerősítő oklevél említi a veszprémi káptalan birtokaként. 1279-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1280-ban egy adománylevél kulturális telkéről, szőlőjéről és halastaváról ír. Plébániáját az 1332-37 közti tizedjegyzékek említik. A Túri (1417-1475), Kis, Szenté, Kakas, Szár (1440), Szentefi (1417-1495) és a Túri előnevű Szántai (1474-95) nemesi családok birtokában volt. Fő közlekedési út mentén feküdt. 1495-ben Thur néven lett vásárszabadalmakat élvező mezőváros. A török hódoltság alatt a magyar és a török végvárak közti területre szorulva, hol a fonyódi várkapitány, palonai Török Bálint, hol pedig az endrédi, koppányi, szemesi török őrségek nyúzták folyton adóért. A fonyódi vár 1575-ben történt eleste után hódoltsági területté vált. A mezővárosnak 1580-ban már csak hét háza állt. Állandó volt a fosztogatás, a jobbágyok sanyargatása, végül lakatlan pusztasággá vált. 1701-3 táján is csak , mint puszta volt a Bakács család tulajdonában. 1710-ben települt újra. 2/3-ad részben a tóti Lengyel család, a többiben a keszthelyi végvár kapitány utódai, Bakácsék szereztek birtokrészt. A falu nem a régi helyére települt. Az új település lakosai ősi szokás szerint a romtemplom körül temetkeztek. így alakult ki a régi falu dombján a mindmáig meglevő temető. Az új falu közelebb építkezett az úthoz. Az 1721ben épült sövényfonásos, sárral tapasztott első református imaházat a türelmetlen ellenreformáció hevében 1745-ben lerombolták és a helyébe 1747-ben haranglábas katolikus templomot építettek. A XVIII. században keletkezett Somogytúr jobbágyfalu volt. A XIX. században az osztozkodó leányági birtokosok, az Eperjessyek, Szalayak, Bosnyákok, Bárányok, Kacskovicsok, Inkeyek egyes tagjai is megtelepültek. Ismételt felvirágzás gyanánt nemesi közbirtokosság alakult ki kuriális telkekkel, nemesi kis udvarházakkal, majorsági épületekkel. Az udvarházak közül építészetileg a legjelentékenyebb a Bosnyák-családé a falu északi kijáratánál, amelyet a XIX. sz. végén Kunffyék vettek meg. A középkori Somogytúrból látható emlékek nem maradtak. A templom köveit az új telepesek széthordták. A református temetőben a sírásás templomi kőmaradványokat hozott elő. Feljegyezték a régi harang előkerülését. Az 1899-ben folyt ásatással talált XIII. sz-i pillérlábat a mostani református templom nyugati gyámfalának aljába falazták. Árpád-kori építésre vall az itt talált állat alakos párkánykő (jelenleg a Keszthelyi Múzeum őrzi), amelyet szárnyas griff és bárány mellett szőlőfürt is díszít. Ez bizonyítja, hogy a XIII. sz-i Túron már szőlőművelés folyt. A falut a dombon 1773-ban épült barokk katolikus templom uralja. Szépen faragott tabernákulumos oltára, szószéke, három boltszakaszos hajója, oszlopokra támaszkodó boltíveken nyugvó kórusa és félköríves szentélye van. Homlokzati tornya 1815-ben épült hozzá. A Nepomuki Szent János szobrot Zichy Mihály anyai nagyanyja, Eperjessy Gáborné, sz. Bene Borbála állíttatta oda (most Kunffy 55
