Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

MÜNCHEN, 1891 „Münchenben mindjárt összejöttem honfitársaimmal. Az első Jankó Elemér volt, a földrajztudós fia, akivel már a budapesti mintarajziskolában összeismerkedtem. О elvitt a „Lohengrin'-kávéházba, ahol egy egész társasággal találkoztam, amelyben nagyrészt mind Hollósy tanítványai voltak. Kapacitáltak, hogy én is oda iratkozzam be. Hát így is történt, és én is Hollósy szuggesztív befolyása alá kerültem. Ki­tűnő professzor volt, aki felébresztette tanítványaiban a részletek iránti szeretetet. Kitűnően haladtunk. Legtehetségesebb volt közöttünk Jankó, aki félszemével is a legprecízebben rajzolt. Dicsekedett, hogy ő félszemével is pontosabban látja a dolgokat... A Hollósy-iskolában nagyon szépen haladtunk, úgy meg­konstruálni egy szemet, szájat, orrot más iskolában nem tudtak a növendékek, de kezdtük érezni, hogy ez a tárgyak nagyvonalú meglátásának hátrányára van. Hollósy a francia Bastien-Lepáge-ra esküdött, a naturalistára, képeit mutatta reprodukciókban, de Dagnan Bouveretnek, a másik nagy naturalistának már eredeti műve is volt a müncheni képgyűjtemény modern galériájában. Ezt mentünk megbámulni. Hollósy vezérmotívuma a természethűség és az igazság volt. A legjelentéktelenebb tárgy hűséges meg­örökítését becsesebbnek mondta, a legnagyobb kompozíci­ónál. Mi fiatalok azonban sejteni kezdtük, hogy így művé­szi leképzésünk nem lesz teljes és nem lesz meg a készsé­günk nagyobb feladatok megoldására. Szinte titokban jöt­tünk néhányan esténként össze és kompozicionális felada­tot tűztünk ki magunknak versenyezve, hogy ki fogja azt legjobban megoldani. Részben ez a körülmény keltette fel bennem a vágyat, hogy tanulmányaimat az Állami Képző­művészeti Akadémián folytassam, látva az Akadémia hatal­mas palotáját, nagy világos termeivel, mely minden kényel­met biztosított a munkához, szemben a kis, túlzsúfolt Hollósy-iskolával, elhatároztam, hogy a második félévre az Akadémiára iratkozom be. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mert mindenkinek próbarajzot kellett készítenie az Akadémia szigorú ellenőrzése mellett, hogy érdemes-e a felvételre. Egy aktot és egy fejet kellett megrajzolni. Ezek beváltak, sőt a fej, amint mondták, tán a legsikerültebb volt az összes akkori pályázók között. Ezt a rajzot a kaposvári múzeumnak ajándékoztam. Hollósy becsületére el kell mondanom, hogy tanítványai közül való távozásomat nem vette rossznéven, sőt biztatott, hogy menjek át az Akadémi­ára és továbbra is jó barátságban maradtunk. Kunffy Lajos: Férfi arckép tanulmány. 1891. Felvételi rajz a müncheni akadémiára. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom