Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)
— /^U-fj^'^y náziumba jártam, amikor Vaszary János, a gimnáziumi tanárom fia a budapesti mintarajz tanoda növendéke lett. Iskolaszünetekben haza-hazajött és felkeresett engem. Természete nagy komolyságával magyarázgatta nekem az igazi művészetet; született professzor volt. Tőle kaptam olvasni Hypolite Taine művészeti könyveit, melyek betekintést nyújtottak a piktúra gazdag irodalmába. Még ma is hálás vagyok ezért neki. Emlékszem, hogy karácsonyi szünetben megfestette fivérének, Vaszary Gábornak arcképét, aki akkor még kispap volt, utóbb Budapest főváros levéltárosa, Vaszary Piroska színésznő, Vaszary Gábor és János apja. Vaszary folyton kutató elme volt. Nagyon magába zárkózott és barátságába nehéz volt bejutni. О magyarázta nekem, hogy az udvaron fekvő hó reflexe mennyire látható az arcon. Önálló utakon járt. Művészi pályája kezdetén nagybátyját, Vaszary Kolost az ország hercegprímásává nevezték ki, aki előszeretettel támogatta festőnek készülő kisöccsét. Megbízást adott neki oltárképek festésére. János szép portrét festett prímás nagybátyjáról is. Úgy tudom, az ő ajánlatára került Alcsútra, az idősebb József főherceghez, ahol megrendeléseket kapott. Én Jánossal Párizsban kerültem intimebb viszonyba 1894-ben, ahol több hónapon át együtt laktunk a Hotel Jacob-ban. Mikor én Párizsból elutaztam, átvette a szállodai szobámat. A jó baráti viszony - hazatérve is - megmaradt közöttünk. Azt hiszem az egyetlen festő kollégám volt, akit esküvőnkre meghívtunk. Később, mikor Párizsból feleségemmel végleg hazatelepedtünk, Vaszary János sokszor megfordult házunknál. Feleségem is nagyra becsülte kultúráját, mélyen járó gondolkozását, igen szerette piktúráját is és azt, hogy nem volt olyan bohém, mint a legtöbb kolléga. Időközönként műtermemben is megjelent, hogy készülő munkáimról véleményt adjon. Látogatásait viszonozván egy alkalommal kifogásoltam: miért fest oly vastagon, mert szerintem - mondtam - ez felesleges. Hiszen egy kép plaszticitását a veleurök döntik el. Erre azt válaszolta, hogy a temperamentuma készteti erre. Vaszary János az első világháború után is gyakran ment Párizsba, hogy az újabb festészeti irányokról tájékozódjon. Egy ilyen utazása után, amikor legújabb munkáit mutatta, meglepődtem, hogy milyen vékonyan fest. Sok helyütt a kép tiszta érintetlen vásznat mutatott. Ekkor ő magyarázta nekem, hogy felesleges vastagon festeni, mikor oly kevés festékkel elmondhatja az ember, amit akar. Vaszary kitűnően forgatta a tollat is, s a véleményét bátran megírta. Az a tanulmány, melyet Rippl-Rónai halála után az Akadémián felolvasott, gyönyörű volt. О nagyon szerette Rónai piktúráját. Rájuk lehet mondani: „les extrêmes se touchent". (A szélsőségek találkoznak)... ...Nem állhattam meg, hogy Vaszary egyéniségénél hosszabban ne időzzek. De vissza kell térnem Galimbertihez, akit mind jobban elfoglalt a saját gazdasága. О maga már nem is festett, s kezdtem rájönni, hogy művészi tehetsége igen közepes. Mint ember végtelenül kedves volt, olasz fajtája minden bájával... Nem vette rossz néven, hogy amikor egy modernebb festő jött Kaposvárra, hozzápártoltam. Koroknyay Ottó Sárdról jött be Kaposvárra. A Somssich családnál élt, akkor már pár éve, mint bécsi rokonuk. Nevét is egy ottani puszta után változtatta magyarra. A magyar nyelvet is itt tanulta meg. Öles termetű, szép szőke szakállas férfi volt. Úgy hatott, mint egy nyárfa, dísze volt a városnak. Nagyon feltűnően, de ízlésesen öltözködött. Rajta láttam először fehér posztó kalapot. Nagyapám házá22
